Mit mondanál a gyerekednek, hogyan viselkedjen egy olyan rokonnal, aki nyíltan kijelentette, hogy utálja a gyerekeket?

Egyetértek azokkal, akik írták, hogy a hölgynek valószínűleg elege volt már a tapintatlan kérdésekből és pláne a beleokoskodásokból, és ezért válaszolt élesen.

A gyerekednek ne mondj semmit és ugyanúgy engedd, hogy odamenjen a sógornődhöz, mint eddig. Ha esetleg azt látod, hogy a gyerek kezd terhére lenni, akkor hívd el onnan.

Bennem inkább az a kérdés vetődne fel, hogyan viszonyuljak olyan tapintatlan emberekhez, akik ilyeneket kérdeznek, meg győzködik az egyedülálló rokont.

Mondom ezt gyerekszerető felnőttként.

Pfff....

Na ezért nem szólok egy bdös szót se, hogy nem vagyok oda a gyerekekért.

Már elnézést gyöngyvirág, attól, hogy valaki nincs a gyerekekért, még lehet jó ember.

Egyébként meg semmit, kibírja azt a kis időt. A gyerek amúgy is felnő, nem kell, hogy megutálja zsigerből a felnőttet. És simán kedvelheti a tiédet attól még, hogy általában nem kedveli őket. Főleg ha jól van nevelve. Én is elvagyok, a rossz gyerekeket nem bírom, de annak a szüleit se. Vajon miért....

Most miért kezdesz problémázni a semmin? Meg kavarni a kakit, azzal hogy bevonod a gyereked?

Bactatták amiből elege lett, nyilván ingerülten valaszolt. Gondolom normálisan elmondta már többször hogy nem szeretne, de az nyilván nem volt elég a csodacsaládnak , ki kell provokálni az idegbetegebb választ. 😒 Ezek után nem kell csodálkozni.

.Attól hogy sajátot nwm szeretne, a tietekkel semmi baja, nem neki kell nevelni, csak néha pár órát tölt vele.

Senkinek semmiféle köze nincs a másik szexuális életéhez. Merthogy ugye a gyerekvállalás ennek a része. Pont ugyanakkora prosztó, bunkó dolog ilyet kérdezni, mint azt, hogy “na és hetente hányszor szexelsz a férjeddel?”. Majd ha tervez gyereket és erről be akar számolni, akkor be fog.

A saját gyereked meg érezni fogja, ha valaki nem kedveli. Én semmilyen szinten nem jövök ki a kisgyerekekkel, na hozzám nem is jönnek oda vagy nagyon hamar továbbállnak. Ez van és nem is tervezek rajta változtatni, mert nem tudok, eljátszani meg nem fogok semmit (de felesleges is lenne, mert a gyerek kicsi, de nem hülye). Az meg nem érdekel, ki mit mond erről, a számomra fontos emberek elfogadták. Nekem ez a dolog nem való. Ha meg a gyerek tapadna (de nem volt még ilyen), akkor odébb mennék, ha követ, megmondanám a szülőjének, hogy legyen szíves figyelni rá.

"türelmesen végighallgatta,megnézte stb, szóval azt gondoltam, hogy ők is jól kijönnek"

Eeegen, ugyan ezt csinálom én is, mert ezt hívják civilizált viselkedésnek, de közben a pokolba kívánom a kis 💩ost...

Mond meg a gyereknek, hogy hagyja békén a nénit. Még a fertőző beteg kártyát is előhúzhatod, hátha akkor tényleg nem megy oda.

A sógornőmet imádom, okos, figyelmes, érzékeny nő. A gyerekeinkkel tüneményes, ismeri őket és ha együtt vagyunk, foglalkozik velük. De ha a gyerek épp magára hagyja, akkor mondja nekem láthatóan fáradtan, hogy minden elismerése felém, hogy ezt 24/7 csinálom, mert neki néhány óra után elég. Addig cukik, de többet nem bírna.

Én hagyom, mert magától megy játszani velük, amikor úgy érzi, elvonul beszélni a felnőttekkel és a a gyerekek is értik, hogy akkor nem illik zaklatni.

Ez alapján szerintem ne nyúljon bele, csak figyeld legközelebb és ha látod, hogy fárasztja már, akkor hívd el a gyereket tőle.