Csak nekem esik ez rosszul, túlreagálom?

Van egy rokonom, akinek két kisgyereke van. Az egyikük, a nagyobb éppen fertőző beteg (szalmonella)és most nagyon fél a rokonom, nehogy elkapja a pici. Ezt teljesen meg is értem, mondtam is neki, elhiszem, hogy tényleg milyen nehéz és idegőrlő, mindig toppon lenni a figyelemmel stb. és mondtam neki, hogy megértem, mert ismerem milyen ez. Ugyanis nálunk lakik a nagyon idős nagymama, aki egy fertőző bőrbetegségben szenved és bizony, nagyon rossz érzés folyton félni, hogy esetleg az ember elkapja. A rokonom viszont azt mondta erre (most nem tudom pontosan idézni), a lényege az volt, hogy ha mi elkapjuk az egy dolog, hiszen felnőttek vagyunk és nem olyan rossz, mintha náluk elkapja a kicsi a nagyobbtól. Én elhiszem, hogy az ember a gyerekeit mindennél jobban szereti és az is világos, hogy mindenkinek a sajátja a legnagyobb probléma, de valahogy mégis olyan rosszul esett ez. Most én vagyok lökött, túlreagálom?