Mit mondanál a gyerekednek, hogyan viselkedjen egy olyan rokonnal, aki nyíltan kijelentette, hogy utálja a gyerekeket?

Azért mert ő nem akar gyereket, nem jelenti hogy alkalmanként nem tud elviselni maga körül 1-2 órát egy gyereket.

Mitől félsz, hogy bántani fogja?

Semmit nem mondanék.

Az én sógornőm is mindig elmondta, hogy nem szereti a gyerekeket, nem akar, de attól még normális volt az enyémmel.

"miért nincs még gyereke, ideje lenne már, hogy legyen neki stb. mire ingerülten kijelentette, hogy hagyják békén a témával"

Nem csodálom, hogy ingerülten válaszolt. Ilyet még rokontól sem illik kérdezni, pláne nem kioktatni.

A gyerekeddel normálisan viselkedett. Miért kellene máshogy viszonyulni hozzá a kijelentése után?

Én hagynám a gyereket, hogy azt csinálja, amit szeretne. Ha a rokon nem lesz vele kedves, azt szerintem egy idő után levágja, és leszokik a vele való barátkozásról magától, ha meg normális vele, az azt jelenti, hogy nincs baja a gyerekeddel.

Ha esetleg bunkón reagálna, akkor még utána is ráérsz elmagyarázni a kisfiúnak, hogy vannak olyan nénik-bácsik, akik nem szeretik a gyerekeket (ahogy a cicát, kutyát stb. se szereti mindenki), nem neki szólt, de a jövőben ő se barátkozzon vele, mert a néni nem vevő rá. (De remélhetőleg a nővér sem lesz ilyen paraszt azért, inkább nektek szól, hogy kicsit próbáljátok róla "levakarni" a kisfiút, ha már terhes neki.)

Ha amúgy normálisan viselkedik a gyerekeddel és nem látod rajta azt, hogy kifejezetten terhére lenne, akkor mi a gond?

Én figyelnék a helyedben, ha vendégségben túlzottan rátapadna a gyerekem, akkor azért finoman szólnék a gyereknek, hogy hagyd a felnőtteket beszélgetni és elvinném onnan, játsszon mással. De ennyi, semmi több.

Lehet, hogy nagyon érzékenyen érinti a gyerek téma. Az is lehet, hogy alapvetően szereti a gyerekeket, lehet, hogy szeretne is, de nem lehet neki és még nem tart abban a fázisban, hogy ezt kifelé is elmondja. Aztán simán lehet, hogy nem szeretne, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud udvariasan viselkedni családi körben, ahol gyerekek is vannak, csak a hülye, tolakodó kérdések bosszantják.

Nekem amíg nem volt gyerekem, kifejezetten idegesítettek a kisgyerekek, nem tudtam mit kezdeni velük. Mondjuk a túlságosan tolakodó, nagyon matrica gyerekek most is zavarnak.

Egy családi programon kérdezték tőle, hogy miért nincs még gyereke, ideje lenne már, hogy legyen neki - amikor nekem valaki sokadjára ezzel jön, elküldöm az anyjába, ahová való, és rögtön leszáll a témáról.

A rokonok mégis mi jogon p.fáznak bele az ő gyerekvállalási terveibe?

Mert az ember attól nem lesz ingerült, hogyha EGYSZER rákérdeznek - csak az a baj, hogy nem egyszer szoktak, hanem újra meg újra.

Hát menjen a f..ba az ilyen tuskó, és én is odaszólok már neki.

Az meg, hogy nem szereti a gyerekeket. Én is ki nem állhatom őket, és sohasem akarnék sajátot, viszont a rokon gyerek, az más - kivéve, hogyha a szülője idióta és a gyerek meg pörög, visít, neveletlen.

Öcsém volt ilyen, na őt rühelltem egészen sokáig - mert persze az, hogy én rászólok, ha már a szüleim nem képesek... oh, hogyne :D