Csak szerintem bunkóság folyamatosan azzal csesztetni valakit, hogy szingli?

"Kedves Magdi, ez engem eléggé zavar, kérlek bízd rám a magánéletem."

Ha pampog, akkor megvonod a vállad, hogy "Én megmondtam." - majd elkerülöd a találkozást vele.

Tudom, hogy nem egyszerű, de igazából szerintem le kell szarni teljesen, nekem a mosolyogva bólogatás vált be eddig.

Tudom, hogy nem akarnak nekem rosszat (sem a rokonok, sem a barátaim, akik mondjuk valamilyen módon utalnak erre). Inkább csak elvi szinten sért, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol csak azért kell kapcsolatban élni, mert nem elfogadott a szingliség. Mindezt úgy, hogy a körülöttem lévő kapcsolatok kivétel nélkül elfogadhatatlanok számomra (a toxikustól, a társfüggőségen át, az olyanok amik semmilyen szinten nem sem szereteten, hanem a megélhetésen, a saját traumákon., stb. alapulnak). Ezeket én sem teszem szóvá, szóval elvárható lenne ez fordítva is.

A helyzet az, hogy mindenki magáért felelős. Legyél jól, dolgozz magadon, alakíts ki olyan kapcsolatokat, amiknek van értelme. Most rosszul esik kicsit, de tényleg el kell engedni a dolgot. Nem szabad emiatt keresni valakit, megérdemli az ember a jót. (És amúgy tapasztalatból mondom, hogy amióta lett valakim, azóta a kutyát sem érdekli ez a kérdés.) Szóval mind magadért, mind másokért is azt lehet tenni, hogy nem veszed át ezt a mérgező társadalmi kényszert és se magadat, se másokat nem kényszerítesz ilyen helyzetbe.

(Egyébként meg 22 évesen nagyon fiatal vagy, nekem azok voltak a legjobb, legbulisabb egyetemi éveim, amikor a hátam közepére sem kívántam egy tartós kapcsolatot. Kb. akkor kezdtem el mindent - érdeklődés, hobbi, baráti társaságok -, amik mára foglalkozássá, életvitellé váltak számomra. Akkor találtam meg önmagamat, amiatt tudom, hogy most mit szeretnék a mostani párkapcsolatomban is.)

Az bunkóság.

Én már ezt rég elengedtem.

32 éves leszek nemsokára, és én nekem sincs se párkapcsolatom már 6 éve legalább, se gyerekem, főleg ezzel jönnek mikor lesz már gyerek....

Persze megértem őket is hogy nem akarják hogy kifussak az időből, meg már ketyeg az órám stb... de ez nem így megy a mai világba.

Biztos munkahelyem sincs, mindenhol bizonytalanság, van amikor jól megy mindenhol és nincs semmi baj, de van amikor gondok vannak. Én sok gyárban dolgoztam már mindenféle pozícióban, voltam operátor, minőségellenőr, gépbeállító is nő létemre, csoportvezetőnek is tanultam, raktárba is dolgoztam, targoncáztam, daruztam, C kategóriás jogosítványom is van. Igen kissé fiús voltam mindig is, meg engem jobban érdekeltek ezek a dolgok. Én férfiak terén is nagyon alaposan megválogatom kit engedjek közel magamhoz, tini koromban iszonyatosan sok csalódás ért előző párom akivel 25 éves koromig éltünk együtt, vele hatalmas terveink voltak, és iszonyatosan szerelmes voltam belé én elkönyveltem hogy Ő az igazi. Aztán akkorát csalódtam hogy azt leírni sem tudom, de nem is szeretnék erről beszélni mert már túl tettem magam nagy nehezen és sokat változtattam az életemen is.

Én már rengetegszer elmondtam mindenkinek hogy hagyjanak békén ezzel a témával, ha nem lesz senkim, akkor nem lesz. Én megmondtam hogy csak azért nem fogok összejönni akárkivel hogy legyen mellettem valaki, meg hogy legyen gyerekem, ha nem lesz akkor nem lesz.

Persze néha még így is megkapom a szokásos szöveget, de már elengedem, és ez a legjobb.

Persze amikor elkezdett nekem egy korombeli pasas udvarolni kb 1 évvel ezelőtt akkor úgy voltam vele hogy adok neki egy esélyt mert rendes, normális srác volt, szimpatikus is volt nekem. Aztán az első randi után nem lett folytatás. Jól elvoltunk, meg minden de hamar kiderült szerencsére hogy tejesen más elképzeléseink vannak, és ezért döntöttünk úgy hogy ennyi elég volt, jó volt, meg minden, de ennyi. Aztán amikor már sokadjára kérdezték mi volt a randin,. mikor lesz a következő mikor mutatom be, szövegek, akkor mondtam hogy nem lesz több, ennyi volt kész pont.

Na akkor mondták hogy biztos elüldöztem, meg mekkora idióta vagyok, meg ahh....

Mondom én már elengedtem ezeket a dumákat, mert hiába mondom semmi sem hat. Megmondták hogy addig úgysem fognak békén hagyni ameddig nem lesz esküvő, meg gyerek, mert szerintük ez kell.

Én meg már csak azért sem fogom beadni a derekam, és nem fogom még félig kényszerből sem elsiettetni a dolgokat. Ha lesz lesz családom, ha nem akkor nem.

#4

Kinek akarnak jót?

Le kell szarni. Én mikor egyszer jöttem ki az öltözőből, nekem is beszóltak hogy mindenki él szexuális életet csak én nem. Na és akkor mi van ?

Én kérek elnézést, hogy nem prostituált vagyok.