Hogyan békíthetném ki anyumat és az unokatestvéremet egymással?

"Ezt ő már rég megbánta, az unokatestvérem viszont az a típus, aki ezeket halálosan komolyan gondolja"

Nézd, én úgy vagyok vele felnőtt embereknél, - még a saját korosztályomnál is, nemhogy a szüleim generációjánál, akik 2-3 évtizeddel több élettapasztalattal rendelkeznek, - hogy komolyan veszem azt, amit mondanak, mert egyébként őket magukat nem tudnám komolyan venni, és nem tudnám tisztelni.

Te magad írtad, hogy minősíthetetlen hangnemben beszélte vele anyukád, és ő jelentette ki, hogy az életben nem akarja többet látni.

Ez szerintem nem sértődöttség és haragtartás az unokatestvéred részéről, hanem egészséges határtartás.

Ettől függetlenül én biztosan elmennék az esküvődre a helyében, ha veled jóban vagyok, anyukádnak köszönnék, a társaságát meg nem keresném, de úgyis lesz elég ember, akivel beszélgethet ő is, én is.

Mi volt annak idején az a családi dolog, amiben nem értettek egyet, és amiből ez a rossz viszony, illetve a kapcsolatmegszakítást fakadt?

Ha lassan 2-3. éve nem sikerült, mert kb akkori az első kérdésed akkor talán hagyni kellene békén őket.

Megjegyzem, én tizenkét éve nem beszélek anyámmal, mert minősíthetetlen, amit megengedett pl velem szemben is, csak mert "ő az anyám".

Mondjuk nekem aztán nyolc, én csak jól jártam, amiért ezt a toxic pi..t kiraktam az életemből, más véleménye meg nem érdekel.