Felnőttként mennyire tartjátok a kapcsolatot a rokonsággal?

Két éve volt egy nagy közös nyaralás, ami szuperül sikerült. Anyai rokonokról van szó.Szeretem a távolabbi rokonaimat, szívesen tartanám velük jobban a kapcsolatot.

Nálunk apám miatt alakult így, ő utál mindent, ami vendégség, esemény, anyám ne menjen sehová, így ezeket a kapcsolatokat ő fájó szívvel leépítette. Most élesztgetem a dolgot, de nehéz újra felvenni a kapcsolatot. Úgy érzem, kicsit kiírtak minket az életükből, ami jogos annyi elutasítás után. Apám rájuk csapta az ajtót, mikor Pesten jártak, pedig csak benéztek, hoztak nekem játékot...nem volt rá oka, rendes emberek, haragszom rá.

Szerencsés vagyok, hogy a nagyszüleim, szüleim is fontosnak tartották a rendszeres kapcsolatot a családdal, rokonokkal, távolabbiakkal is, így én is mindig kapocsaltban voltam velük. Nyilván nem találkozunk gyakran, de akkor örömmel tesszük. Én sem hívok fel mindenkit egyesével minden hírrel, de azért hamar megtudja, akinek köze van hozzá, ha történik valami jelentős.

Apukámat érte baleset két éve, távoli kórházba került. Még aznap hívott egy unokatestvére, hogy apu tesójától hallotta, a volt kollégája felesége ott nővér, beszélt vele, tessék, itt a z elérhetősége. Apróság, de nekünk akkor sokat számított.