Miért olyan nehéz tartani a rokonokkal a kapcsolatot felnőttként?
Irreálisan nagy stressz faktor nekem, halogatom, rosszul vagyok ünnepek összejövetelek előtt, után. Mindenhogy rossz, ha elmegyek mindegyikre, az borzasztó, ha néha, akkor hallgathatom h miért nem voltam valamelyik alkalmon, ha nem megyek, covidra hivatkozva húzom, akkor is felemészt.
Állandóan hívnak, nagy szünet után még kellemetlenebb.
Unokatesók, nagy a család. Több városban laknak. Szüleim nem élnek.
Nem értem miért akarják tartani a kapcsolatot. Nincs semmi direkt rossz, mégis olyan kellemetlenül érint. Nagy a család, így az ajándékok értéke is zavar. Próbáltam ezt jelezni, persze nem kell semmi, csaklegyek ott, aztán mégis kapok. Meg nem mindegyikkel tudom ezt lebeszélni ill. Gyerekeknek nem lehet h nem veszek semmit. Nekem ezek felesleges pofa vizitek. Mások is vagyunk, ha nem lennénk rokonok, nem baratkoznánk szerintem.
Másnak is ilyen nehéz, vagy csak én parázok rá?
Nem férnek bele az időmbe, nekem is van családom.
De inkább a lelki része nehéz. Barátokkal nincs gondom. De a családi vonal, olyan mintha nem bírnám el a terhét.
Gondolkoztam sokat már a miértjén. De nem hiszem hogy átlátom a dolgot.
Gyerekként ezekkel a rokonokkal összejártunk. A szüleim számára hasonló stressz volt egyik másik családi találkozó. Ezeket gyerek fejjel nem értettem, nekem csak a szórakozás jutott, meg láttam a szüleim feszültségét. Először akkor éreztem hogy sok, amikor egymagam voltam már és mindenhol vártak, de már pl egy karácsony nem csak a családomé volt hanem a páromé is. Rohanás volt minden ünnep, mindenhol evartak hogy minden olyan helyen jelenjek meg ahol eddig. Mondtam h ez nem megy. Aztán én magam is anya lettem és hatalmas teher lett mindez. Rájöttem nem is élvezem. Hogy a gyerekem más mint az ő tökéletes gyermekeik. Az enyém hangos és szertelen, a feszültségemtől kb kezelhetetlen. De nem is akarom hogy olyan legyen mint ők, nekem így tökéletes.
A covid nekem maga a mennyország, erre hivatkozva rengeteg találkozót kihagytam, de a karácsonyit már nem nézték el nekem.
Hagynom kéne elmérgesedve veszni az egészet de annyit agyalok ezen, rágódok, stresszel. Nem normális ez így :(
Nem megyek, mert nem érdekel., egyébként is utálok bájologni.
"Elvárják"... ja, ha te felnőtt létedre is gyerekként viselkedsz, az már a te bajod ;)
Én csak anyukának tartom kapcsolatot meg azzal kevés közeli barátaimal. Őket karácskor is meglátogatam meglátogatam.már messze lakunk így évente 1-2x találkozunk de telefonon, Messenger beszélünk.
Akiket nem kedvelték azokkal nem is tartom kapcsolatot.
"rengeteg találkozót kihagytam, de a karácsonyit már nem nézték el nekem"
Hogy mi? Nem nézik el? Miért, mit csinálnak?
Ne már, felnőtt ember vagy, szülő, ráadásul, saját akarattal és véleménnyel. Ha mész, majd örülnek neked. Ha nem mész, akkor max hiányzol nekik. Vagy, mert szeretnek, vagy mert akkor nincs kit piszkálni, aki tűri és nem szól vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!