Felnőttként mennyire ápoltok közeli kapcsolatot a szüleitekkel? Tudnak mindent rólatok, vannak közös programok, vagy próbáltok inkább távolságot tartani tőlük?

Én felnőtt fejjel apummal jobban jóba vagyok mint anyummal. Nem mondom, hogy mindent tudnak rólam, de apummal most több mindent megbeszélek amiről előtte gondolni sem mertem, hogy így lesz. Anyu havonta egyszer hív fel, nem igazán keres, így én sem. Apu hetente felhív és majdnem minden nap rám ír.

Külföldön élek.

Nekem hála az égnek nem ilyenek a szüleim, bár elváltak, és anyukámmal élek még. (22/L)

De ha hasonló dolgokat csinálnának velem, és lenne lehetőségem elköltözni, megtenném. Elmondanám nekik, hogy azért nem mondok el nekik semmit, mert belekötnének, kifikáznák, és nekem ez rosszul esik. Majd pedig fognám a sátorfámat, és odébbállnék, úgy, hogy legalább egy 2-3 hónapig nem beszélnék velük, hátha rájönnek, hogy lehet valami igazság abban, amit mondtam.

Viszont mindenki megérdemel egy második esélyt, ezért pár hónap után, ha még keresnek, leülnék velük beszélni mégegyszer. Ha az jól megy, akkor király, ha nem, akkor megszakítanék velük minden, nem létfontosságú kapcsolatot. De ez csak én vagyok, nekem így lenne a legkönnyebb, lehet neked/nektek máskápp, mindenesetre szurkolok, hogy rendezni tudjátok a helyzetet. ;)

"... legszívesebben meg se születtem volna, ha tudom hogy ez az élet vár rám..."

Szerintem ezt a gondolatot kellene tisztázni. Életkorodtól függő mélységben.

Nálunk teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolat - három lánygyermekünk van.

Mindhárman kirepültek már pár évvel ezelőtt.

Van úgy, hogy naponta többször beszélünk (vagy chat-elünk), havonta minimum egy hétvégén jönnek hozzánk ebédelni, vagy szoktunk együtt kirándulni, bicajozni, stb. stb. Természetesen hozzák a párjukat is.

Unoka még egyelőre nincs.

Horribile dictu :-D még nyaralni is voltunk együtt.

Nálunk csak a legszükségesebbeket tudják, amúgy hírzárlat.

Magamtól jöttem rá, amikor férjhez mentem, sok mindenről beszámoltam nekik, munkám, vállalkozása a férjemnek, aztán az én vállalkozásom. Apám csak szemétkedni és kioktatni tudott, ő, aki egész életében egy munkahelyen dolgozott évtizedekig, "kioktatott", hogyan kellene a vállalkozásomat intézni (úgy, hogy fogalma sem volt a piaci viszonyokról, neki kb. a golyóstollat is a kezébe adták és megmondták, mit kell csinálnia). Ő jobban tudta az adózást is természetesen (közgazdász-adószakértő vagyok), elmagyarázta, hogy a szakmámban még milyen végzettségeket szerezzek meg (amit lehetett, megszereztem, szóval újat nem mondott).

Aztán belefáradtam, semmit nem mondunk, és egy évben egyszer megyünk hozzájuk. Így sokkal nyugisabb.