Kismenyem azt mondja nem érdekli, hogy jóban vagyunk-e?
Fiam és a felesége nemrég visszaköltöztek a környékünkre. Előtte évekig az ország másik felén laktak. Nagyon örültem én is, rokonaink is hogy a fiam visszatért. Unoka is van, a kisfiút is nagyon szereti mindenki én is imádom!
Menyem mindig kicsit furcsa volt. Összejöveteleknél gyakran elvonul nem beszélget másokkal, csendben van, bezárkózik. Kérdeztem már a fiamat azt mondta a felesége ilyen másokkal is.
Múltkor összejöttünk születésnapot ünnepelni, hát ott is rossz volt ránézni a menyemre olyan fancsali képpel ült végig. Másnap még átjöttek ebédre és akkor megkérdeztem tőle hogy minden rendben van-e, hogy jól érzi-e magát mert úgy érzem nem érezte jól magát, mi ennek az oka. Erre azt mondta, hogy nem szeret emberek között lenni (mondott valami megneveztést valami szindróma). Modntam neki hogy legalább születésnapokon megpróbálhatna kicsit mosolyogni, azért az nem olyan nehéz, ez így nem lesz jó mire azt mondta nekem hogy őt nem érdekli hogy kedvelem-e vagy sem! Hogy neki nem fontos hogy én vagy a fiam rokonai kedvelik -e meg mit mondanak róla. Az érdekli hogy a fiam szeresse mások pedig nem érdeklik!
Mondtam neki hogy akkor ezek után nem kell jönnie az összejövetelekre. Azt mondta neki megfelel. A kisfiú meg a fiam jöhet amikor akarnak de ő akkor nem jön.
Szerintem nagyon udvariatlan és gonosz dolog volt ez tőle! Én reagálom túl vagy tényleg bunkó a menyem? Szerintem illene jóban lennie a rokonsággal legalább megpróbálni! Mi mindig szeretel fogadtuk!
Teljesen jogosan nem érdekli, hogy a férje rokonai mit gondolnak róla. A férjével él együtt, nem veletek.
Ha nem szeret emberek között lenni, az az ő dolga. Nem mindenki annyira szociális. Lehet akár valami szociális fóbia, Asperger-szindróma vagy ki tudja mi a háttérben (azt írtad, említett valami szindrómát), vagy csak zárkózott, introvertált. Őket a társasági események sokkal hamarabb lefárasztják. Fogadd el, hogy ő ilyen, és ne akard elvárni, hogy állandóan megjátssza magát. Vagy ha nem fogadod el, legalább hagyd békén.
Egyébként miért kismenyednek hívod? Ő is kisanyósnak/kisapósnak hív téged?
Igaza van. Ő elmondta, hogy ilyen, másokkal is, meg is nevezte. A probléma veled van, hogy érvényteleníted, kontrollálnád, rá erőltetnéd a jópofizást. Igen, egy öntudatos ember, aki ismeri magát, a határait, az idegesítő az olyan emberek számára mint te. Mert nem tudják a saját képükre formálni.
Ha igaz a kérdés.
"Kismenyem"
Tipikus, könyöklő, területfoglaló, "mindenki alattam van" passzív agresszív anyós vagy. Jobb is neki, hogy tisztáztátok, hogy ne menjen. Boldogan fog élni, te meg megpukkadsz, mert nem hódol be.
Fú, kismenyem!!
Miért kicsi a menyed, kisanyóska??
Mivel feltehetően eu probléma (is) van a viselkedése hátterében, így a "megpróbálhatna kicsit mosolyogni, azért az nem olyan nehéz, ez így nem lesz jo" megjegyzésed elég érzéketlené sikerült, hiszen könnyen lehet, hogy de, neki olyan nehéz, és ez még nem rosszindulat, hanem ő ilyen és kész. Nekem is van mentálisan az atlagostol eltérő rokonom, és úgy gondolom, ameddig szandekosan nem durva, addig lehetőség szerint olyannak kell elfogadni, amilyen. Ezek az emberek ugysrm tudnak megváltozni, de ettől még a maguk helyet el tudjak foglalni a családban.
Gondold át szerintem, és ha átértékeled a helyzetet, próbáld rendezni a viszonyotokat. Én a TE reakciódat is megértem, egy átlagos embertől többet lehet kívánni és nem tudtad, hogy ő nem ilyen. Megkérdezhetned a fiad, mi az a szindróma és diohejban mit érdemes tudni róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!