Távoli, tehetős rokonok 8 éves kislánya jön vendégségbe hozzánk. Mi nem vagyunk gazdagok, elég sok bútorunk, műszaki eszközünk régi, autónk nincs. Ha megkérdezi a kislány?

Ha ilyen rossz a viszony, mit keres nálatok a gyerek?

Ha neked meg ilyen szinten nincs önértékelésed, hogy egy 8 éves gyerek teljesen valószínűtlen kérdésétől és ítélkezésétől rettegsz, akkor menj pszichológushoz. Bár ahhoz is pénz kell.

Soha nem jutott volna eszembe ilyen kérdést feltenni. Kisebb koromban azért nem, mert nem érdekelt, nagyobb koromban meg már tudtam, hogy mi az illem.

Ha mégis megkérdezi, amit kétlek, akkor mondd azt, hogy addig használjátok, amíg működik, majd ha elromlik/baja lesz/eltörik vagy akármi, akkor vesztek másikat.

Fura nekem ez egyébként.

A tágabb családunkban van igazán tehetős vállalkozó (ezzel még keveset mondtam. Baromi gazdag. De tényleg.), mi meg.. hát átlagosan élünk. Van autónk (15 éves), van egy lakásunk, normálisan berendezve, de semmiből nem a legmodernebb van.

Tudod, hogy mi mondott a rokon, amikor legutóbb találkoztunk? Könnyes szemmel megkérdezte, miért nem találkozunk gyakrabban, mert a 400 km távolság miatt ritka az olyan alkalom, amikor mindenki együtt van. Na, kb ennyire foglalkozik egy normális ember a másik anyagi helyzetével.