Ha a családban láthatatlannak érzem magam az mindenképpen az én hibám? Hogyan érezzek másképp?

Az étel intolerancia teszt nem mutat ki semmit, eleget jártam orvoshoz, hogy meggyőződjek arról, hogy ők nem tudnak segíteni, ők az egyetlen dolog amihez értenek, hogy elnyomják a tünetet

6. (meg aki úgy ezt átélte már)

Elmondom mi okozza a gondot,

Akárhányszor is szóvátettem kisebb koromban, lekicsinylően kezeltek (amire persze most már csak azt mondják, hogy azt nem úgy értettük, meg nem így stb.. ne úgy vedd)

És aztán volt mindenféle tünetem, fáradékonyság, kedvtelenség, allergiák, bőrön nem volt szép ( ezzel még most is küzdök, ha valami olyan eszek), állandóan a gyomorsavamat éreztem a torkomban, már aludni is szarul aludtam, gyakorlatilag így telt el az elmúlt 15 év..

És sokszor megkaptam, hogy én vagyok az az érzékeny fajta, mint kb egy agyon nemesített paradicsom ami tök jó gyümölcsöt ad de kb csak arra jó hogy kihúzd a földből és otthagyd elszáradni, mivel nem lehet a kedvébe járni állandóan

És ezzel az érzéssel nem tudtam mit kezdeni, bárhogyan fogalmaztam, mindig csak azt kaptam, hogy most már lépjek túl rajta, ne agyaljak ezen.. de közbe meg az összes testi problémám jelen volt..

Akkor elmerültem a megoldás felé vezető úton, spriritualitás, kicsit vegyük le a fókuszt a jelen problémákról és fókuszáljunk arra mi a jó.. közben meg keresgéltem azt az ételt mi az ami nem okoz gondot

És így eljutottam erre a remete szerű életmódra, ami nem azon alapul, hogy állandóan elnyomom a tünetetet, hanem ami okozza, azt oldom meg

Ha hiszti lenne, akkor miért döntenék úgy, hogy inkább hagyok mindenkit magára, és egyedül csinálom az életemet? Nem várom el, hogy megváltozzanak, mert tudom, hogy ez lehetetlen elvárás.. Az egyetlen dolog amit csinálhatok, hogy magamat megváltozatatom, és ha ebben az állandó megfelelési kényszerben tartanak, akkor ezt nem tudom elérni, úgy hogy inkább egyedül vagyok addig amíg elérem a céljaimat, amikor is már nem tudnak befolyásolni, és rám erőltetni az akaratukat

Miért döntenék úgy már évek óta, hogy inkább nem barátkozom senkivel? Mert nekem ez így jó? Jó érzés, ez a totál magány és senki nem ért meg érzés? Nem lehet, hogy egy olyan megoldást keresek, ami tényleg működik?

Az a gond, hogy ha pl azt említem, hogy nem szeretek úgy kinézni mint egy drogos.. magyarul nem szeretem, ha bőröm abnormálisan néz ki

Akkor mindig csak az látom az embereken, hogy ez valami nagyon durva hiúság?!

És ezért nem tudom normálisan elmagyarázni senkinek, mivel nem kapok vissza megértést..

Étel allergia teszt nem mutat ki semmit, szóval tényleg marad az, hogy az érzéseimre hagyatkozom. De ha emberek közé megyek akkor úgy érzem, mintha érvelnem kellene amellett, hogy miért utasítok el ezt meg azt

16.

Te mit csinálnál akkor, hogy ha nem találnád a megoldást egy problémára amivel már évek óta küzdesz? Szenvedél és szépen lassan engednéd, hogy az áldozat mentalitás depresszióva vigyen

Vagy tennél valami olyan ami a megoldás felé terel?