Éreztétek már magatokat úgy, mintha láthatatlanok lennétek?

Önbizalomhiány,halkan beszélsz és jelentéktelennek érzed magad.Ha ezt hiszed magadról akkor mások mit gondoljanak?

Mond el hangosan bátran,érthetően és érdekesen a mondandódat.Nevess sokat,élj,sz.rd le ,hogy mit szólnak a vélemnényedhez.Nem törekedhetsz arra,hogy mindenkinek megfelelj,ugyse fog összejönni.Add magad:)

Nekem az egész egyetem ilyen volt. Átnéztek rajtam. Tipikus jelenet volt, hogy az egyetem előtt körben álltunk vagy tízen-tizenketten, óra utáni, hazamenetele előtti utolsó traccsparti. Engem pedig kiszorítottak a körből, összezárul előttem két váll, és én kívül álldogáltam. Aztán fogtam, és csak úgy hazamentem, nem köszöntem, hogy kipróbáljam, mikor veszik észre, hogy eltűntem. Nem vették észre.

Viszont összehaverkodtam két csajjal, akikkel azóta is nagy barátnők vagyunk, így a tanulmányok után is. Szóval csak meg kell keresni azokat az embereket, akik közé beillesz. Az ilyen láthatatlannak nézés oka az, hogy nem vagy számukra érdekes, és hát ez megesik, nem imádhat mindenki.

Kedves Lin-

ha erpőszakosnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyenek, akkor ott már baj van. Ha valakire figyelnek, érdekesnek tartják, annak a suttogását is meghallgatják. A hangerő nem döntő. A társaság számít.

Én azon tudok kiakadni, hogy engem meg csak a megszokott helyen, megszokott körülmények között ismernek meg egyesek.

Ha mondjuk dolgozom, naponta bejárok, oké ott felismernek, de egy bevásárlóközpontban összefutok valakivel, akkor meg sem lát, ha ráköszönök, akkor sem vesz észre.

Nem tudom, miért viselkedhetnek így veled, de biztos, hogy számít, hogy te ki vagy és kik vesznek körül. Lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel vagy.

Ez ellen belső személyiségfejlesztéssel lehet tenni. Nekem van akkora egóm, hogy pont leszarom, hogy mástól is megkérdezik-e vagy sem. Ha engem valaki kérdez, akkor válaszolok, ha megfogadja jó, ha nem, úgy is jó. Én kizárólag akkor szoktam ebből ügyet csinálni, ha üzleti jellegű megkeresés, adok egy ajánlatot, amiről tudom, hogy jó és akkor szarakodik. Ez akkor volt így, amikor hitelközvetítőként szűrtük a bankok ajánlatait. És akkor másik brókert is megkérdez. Na attól tudtam falra mászni.

Ami a köszönést illeti: én is odaköszönök, ha megérkezem. Ha nem fogadják, vagy nem veszik észre az az ő bizonyítványuk, nem az enyém. Nem szabad ennyire függeni mások elismerésétől.

Lin-

még tinédzser vagy, ugye? :)