Nem vagyok figyelmes? Ez az egész csak hiszti, és lehetnék megértőbb?
Amióta megszületett a gyermekünk, anyós és annak anyukája, állandóan velünk akarnak lógni, mindenhova el akarnak kísérni ahova a kicsivel megyünk, még ha csak ide a faluba megyek el sétálni akkor is. Amivel nem lenne baj, de szegény párom mamája nem tud sétálni, idős már 3 percenként meg kell állni. Anyós meg olyan, hogy ha valami kis rendezvény van, amiről én is tudok, akkor azt hiszi, hogy egyből megyünk is, és ha esetleg aznap megmondom neki, hogy figyelj nincs kedvem menni, vagy a gyerek túl hisztis akkor jön a sértődés. Vagy ha pár percet késünk akkor szintén.
Ha családi összejövetel van, de nekünk aznapra van programunk, szinte ránk parancsol, hogy márpedig menni fogunk mi is mert látni akarják a gyereket.
Hetente 1x minimum látják, de ez néha nekem sok. Párom szerint túlreagálom, és a heti 1 alkalom kibírható.
Lassan 2 éves a gyermekünk. Nyilván az elején nem jöttek ennyire sűrűn, de pl tavaly nyáron és idén nyáron napi volt, hogy napi szinten jöttek velem mindenhova, volt, hogy inkább már le se mentem a gyerekkel.
Ez nem normális, mert nincs külön, családi magánéleted.
Nem feladatod, hogy őket szórakoztasd. Elégedjenek meg a heti egy, kétheti egy találkozással.
Ne táblázzák be a programjaitokat. Majd ti eldöntitek, mikor hova akartok menni, vagy sehova.
Sértődés ide, sértődés oda, nektek, hármótoknak már külön családi életetek van, és ezt tartsák tiszteletben.
Ne jelentsd be nekik, mikor hova mész. Ha bejelentkeznek, mondd, hogy aznap nem alkalmas, majd jelentkeztek, ha ráértek.
Simán tönkre lehet tenni egy házasságot azzal, ha rácsüngenem a családból, mint a pióca, vagy örökké ott lihegnek az ember nyakában.
Én még arra is képes vagyok, hogy megállok az előszobában, nem invitálom be, mondván, váratlan a látogatás, dolgom, dolgunk van, készülünk valahova, bocsánat, de legközelebb hívjanak fel , hogy időpontot egyeztessünk.
Megértem, hogy a napi látogatásoktól besokallsz, de a heti egy szerintem korrekt, annál jobban ritkítani sem kellene.
Maradjatok valahogy a heti 1-ben.
NEM megyünk, mert más programunk van. Pont.
Sértődjenek meg, kit érdekel. Nem abból áll az élet, hogy hozzájuk igazodunk.
Egyébként erről nem lehet leszoktatni őket.
Nagynéném is ilyen, ő elkönyveli, hogy megyek hozzá ekkor-akkor, de amikor megmondom, hogy nem is szóltál, meg ne aznap találjuk már ki, légyszi, na akkor bedurcizik, hogy nem szeretem.
Oké, durcizzál, nem zavar, attól kedvellek, és szívesen találkozok veled bármikor, ha előtte megbeszéljük :)
De mindig sértődik, úgy is, hogy tudja, engem nem hat meg vele.
Nem lehet leszoktatni. Ezeknek sértődés a vége. Nem tudják, hogy a gyerek nem az övék, de mégis úgy viselkednek, mintha ők is része lennének a te-gyerek kapcsolatnak. Ha meg megmondod nekik, akkor megvannak sértődve.
De inkább sértődjön meg aki hülye, nem kell alkalmazkodni ilyenekhez. Én már rég elküldtem volna a pcsába :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!