Nem mindegy már a temetőben?

Neked édes mindegy, ki hova van és lesz eltemetve. Legyen olcsón sírja, aztán csókolom. Akit szeretek/szerettem, rá akkor is gondolni fogok, amikor meghalt. A testéből távozott a lélek, nem fogok kijárni egy élettelen holttesthez vagy némi porhoz beszélgetni, inkább elhiszem, hogy legyen bárhol, a lelke hallani fogja, amit mondok. Igen, lehet gondolni a halálra, "előkészülni" rá, de én csak azért tenném, mert meghalni is drága mulatság, nem csak élni. Ma már mindenért elkérnek pénzt, maximum a levegőért nem. Apám utált nevelőapjának a temetésén unott pofával olvasott a pap, és az egész "jót vagy semmit" duma volt, miközben a temetésre eljött családtagjai évente jó, ha egyszer látogatták, mi szenvedtünk vele, és bizony ritka undorító ember volt fiatalon és öregen is, és akkor is folytatta, amikor szólva lett neki. De azért lett egy szép kis miséje és egy urnája, amit a kutya se látogat (gondolom én, ha életében nem sikerült látogatni, pedig nem a világ végén laktak, akkor halála után majd pont egy dobozhoz fáradnának ki...). De ezért elkérték a sok pénzt a fix lelkinyugalomért.

Akinek fontos, tegye, az ő élete és halál utánja, nem fogom leszólni érte, tiszteletben tartom a véleményét, de fordítva ő is az enyémet.