Tényleg rossz ember lennék azért, mert nem járok ki a temetőbe?

Én magamtól soha nem mentem ki temetőbe, apám is csak azért, mert nevelőapját vitte, és kisgyerekként nekem is mennem kellett, hogy ne legyek egyedül.

Mi még csak gyertyát sem gyújtunk.

Akit szeretünk, vagy szerettünk, az nem csak egy nap jut eszünkbe, aztán a többin letojni magasról. Amikor apám meghal, "őt" se fogom látogatni. Minek? Nincs benne lélek, csak egy "üres porhüvely", és ráadásul csak hamv. Szeretem és tisztelem, ezért is fog mindennap, gyakran eszembe jutni, és lehetőleg minél jobban, becsületesen csinálni az életemet. Szerintem ennek örül a legjobban, nem annak, hogy kimegyek beszélni egy urnához.

Egyáltalán nem vagy gáz. Szerintem a temetőzés csak a bizniszről és a rongyrázásról szól. Ki mennyi virágot és koszorút vesz stb..

Emlékeinkben élnek a halott szeretteink, nem csak nov. elsején kell rájuk gondolni.

Szerintem manapság már egyre kevésbé "divat" november elején kimenni a temetőbe, az emberek járnak évközben, kinek mikor van ra ideke és nem erőltetik ezt a kötelező halottak napjázást.

A családod régimódi, ezért panaszkodnak.

Én SOHA nem megyek ki a temetőbe mindenszentekkor mert tömeg van amire én nem vagyok kiváncsi.

Apukám temetőben nagymamám kegyeleti helyen van.

Mindig gondolok rajuk stb és kimegyünk hozzájuk csak máskor és többször :)

Nincs veled semmi gond.

Én sem járok ki a temetőbe. Nálunk ez gyerekkoromban olyan erőltetett volt, apám mindenszentekkor végigjárta mind a négy nagyszülőjének a temetőjét, mert ő annyira szerette őket (amit rendben van, becsülök). De nekünk, gyerek/kamasz korban mennünk kellett, így nov.1-e táján általában pocsék időben, ott vacogtunk a sír mellett. (Persze a négy nagyszülője 3 különböző temetőben). Nekem amúgy sem volt semmi kötődésem, attól, hogy neki nagyszülei voltak, én nem ismertem már őket. De apám mániája volt, amíg otthon voltunk, mennünk kellett. Amit ez kiváltott, az az, hogy mióta külön vagyok, nem megyek egyáltalán. Azóta már a nagyszüleim meghaltak, szeretettel gondolok rájuk, minden nap eszembe jutnak. De nem fogok fos időben egy temetőben szerencsétlenkedni, előtte pedig száz kilométereket autózni, csak hogy megfeleljek kifelé.