Miért kell kiakadni ilyen miatt?

Vannak ilyen merevlelkű tuskók, akik képtelen differenciálni az adott helyzetek között. Eleve a vendéget nem illik terrorizálni, ha az meg egy kisgyerek, akkor pláne.

Mindenki más, de én hasonló esetben azt tenném, hogy mondanám:

"Rendben, elfogadom, hogy nálatok ez a szokás és meg is kértem, de kérlek tégy kivételt, mert egy kisgyerek"

Nálam alap, hogy ÉN szedek, amennyit biztos meg tudok enni meg a gyerek is.

Ebben a helyzetben nem kértem volna a gyereknek külön - mivel eleve problémás evö -, hanem a sajátomból kóstoltattam volna meg vele.

Ennek ellenére a házigazda is bunkó volt, ha egy vendég nem eszik (vagy egyéb viselkedése nem olyan), mint ami náluk megszokott, azt magában tudomásul veheti, de megjegyzést tenni rá nem szabad.

Gyerek esetében meg föleg nem foglalkozom azzal, hogy mit és mennyit eszik, minden gyerek és minden étkezés más.

Mellesleg én sem eszem meg olyasmit, ami nem ízlik vagy nem esik jól, még akkor sem, ha pl egyetlen egy falat marad csak a tányéron.

Én is általában keveset szedek a gyerekeknek, és megoldom magamnak.

A gyereket meg még otthon sem terrorizálom sosem kajával, nincs olyan, hogy meg KELL enni. Annyit eszik, amennyi jól esik, ha nem éhes, nem tömöm meg, és ezt másnak sem engedem. Nálunk is megesik, hogy 2 falatot ott hagy, na bumm, nem ettől fogunk csődbe menni...

Akinél az a szokás, hogy mindent meg kell enni, az ne szedjen a vendégnek. A vendég meg ránézésre lője be, hogy mennyit tud megenni, vegyen annyit a tányérjára.

Az meg alap kellene, hogy legyen, hogy ha vendéget hívok, akkor úgy készülök, hogy juss-maradjon is és nem kritizálom a vendégeim étkezési szokásait, ahogy elvárható, hogy ők se az enyémet.

Eleve egy kis maradék krumplipürén kiakadni kicsinyesség, megsértődni meg neveletlenség. Mondjuk a nem ízlik, azért nem eszem beszólás se épp jól neveltségre vall. A köszönöm, nem tudok többet enni elegendő lett volna.

Megírhattad volna, hány éves a gyereked.

Ettől függetlenül jó nagy bunkó ez a rokonod. Vendég gyerekre rászólni, mert nem eszik meg mindent?

Ugyanakkor én a helyedben másként kezeltem volna a dolgokat. Ezt csak azért mondom, hogy máskor esetleges hasonló konfliktusokat hogyan lehet megelőzni. Először is, a saját gyerekeimnek mindig én veszek, mert én tudom, miből mennyit kérne. Na meg persze én figyelem a reakcióit, amikor veszek. Ismeretlen ételből mindig keveset, azzal a mondással, hogy ha ízlik és kér még, szívesen teszek újra. Másrészt, ha ezen múlik a rokon lelki békéje, inkább átteszem a magam tányérjára és megeszem. Más kérdés, hogy akinél így kell a konfliktust megelőznöm, ahhoz legközelebb kétszer is meggondolom, elmenjek-e vendégségbe.

Probléma persze az is, hogy régen (vagyis: ritkán) látott rokonról van szó, nem ismered a természetét, nem tudtad, hogy ő ilyen helyzetekre így reagál. Nem biztos, hogy jó ötlet kisgyerekkel alig ismert rokonokat/ismerősöket látogatni, mert nem tudhatod, hogy a gyereked bármilyen, gyermeknél természetes viselkedésére hogyan fog reagálni. Pl. azt se értem, hogy ha ritkán találkoztok, akkor miért ünnepeltétek meg a születésnapját. Mi azokkal ünneplünk közösen születésnapot, akik a szűkebb rokonsághoz tartoznak, tehát gyakran találkozunk, tehát tudom, hogyan viselkednek.