Tényleg rossz ember lennék azért, mert nem járok ki a temetőbe?

Ez az egész temető dolog szerintem egy lehúzás. Míg élt a nagypapám, addig vele kijártam, mert neki fontos volt. De egyedüli fiatalként a családban, én biztos nem fogok sírhelyeket fizetni minden felmenőmnek. Hülyeség az egész. Szüleim is mondták, hogy őket hamvasszák és szórják szét, ők sem élvezik, hogy százezreket kidobnak az ablakon a sírhelyek bérlésére. Csak még nem merik meglépni, hogy lemondják őket. Na majd én.

Nem ezen múlik, hogy ki milyen ember. Nagyon szerettem a nagypapám, ott a fényképe a nappali szekrény közepén, napi szinten gondolok rá, gyújtok neki gyertyát, néha beszélek is hozzá. De ahhoz a sírkőhöz neki semmi köze.

Egyáltalán nem vagy rossz ember még ettől, pláne hogy írtad, hogy időnként még ki is jársz. De ha nem járnál, azt sem lehetne sérelmezni, elvégre sokkal többet ér az, hogy elhunyt szeretteinkre sokat gondolunk magunktól is, és szeretettel beszélünk róluk, és a velük történt közös emlékeinkről.

Azt sem mondanám ugyanakkor, hogy a temető már csak az üzletről szólna, ill. a képmutatásról. Van, akit az nyugtat meg (vagy az is), hogy minél többször kilátogat, és tényleg lélekből jön neki.