Tényleg rossz ember lennék azért, mert nem járok ki a temetőbe?
Sziasztok! Távolabbi rokonságon belül alakult ki vitám emiatt, ugyanis én halottak napjakor nem járok ki a temetőbe. Itthon szoktam gyertyát gyújtani. Nagymamám halt meg 5 éve, Ő maga is azt vallotta és hangoztatta, nem holtában kell szeretni, megbecsülni valakit és a maradványai fölött hajbókolni. Néha, ha úgy érzem-dátumtól függetlenül-, kimegyek, viszek virágot, de sokkal fontosabbnak tartom, hogy nap mint nap gondolok Rá, mesélek Róla, őrzöm az emlékét és viszem tovább azokat az értékeket, amelyeket Tőle kaptam. Rokonságban van, aki nem is szerette Őt, de sokszor kimegy, szerintem ez borzasztó álszent.
26n
válasza: válasza:Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat! Nagyon nagy megkönnyebbülés olvasni, hogy nem csak én látom így ezt az egészet.
Nálunk is rendszeres volt gyerekkoromban a különböző temetőkben számomra ismeretlen emberek sírhelyének látogatása, nekem is csak a kellemetlenség érzése maradt meg. Viszont én is mindig tiszteletben tartottam, ha valakinek ez fontos, és erre van szüksége a lelkének. Ezért sem értettem, hogy visszafele ez miért nincs így, és miért kell felnőtt nőként azért "dorgálni" engem kvázi, mert nekem nem ezt jelenti a szerettemről való emlékezés.
válasza: válasza:De hat ez egy szokas..
Mar az ősi keltak is.
Ok, hogy nem a temetobe jaras maga a kotelezo, de ez is x mittueomenmiita egy szokas, hogy ilyenkor megyunk rendeberakjuk a sirokat, feldiszitjuk, gyertyat gyujtunk emlekezunk. Nem vagyok vallasos, de ez egy szep es hangulatos szokas. Gyerekkent is imadtam kimenni, egyszeruen a sok szep feher krizantem, a mecsesek a sirok annyira tetszett. Sokszor osszefutottunk tavoli rokonokkal is, akikkel amugy nem tud tunk talalkozni maskor (vagy gondolom nem is akartunk), de ilyenkor azert mindenki orult a viszontlatasnak. A sirnal kicsit elgondolkoztunk, emlekeztunk a halottainkrol.
En azota is ha tudok m3gyek. Ha nem, akkor kimegyek egy kozeli temetobe es ott keres3k egy sirt, ahova lathatoan reg nem jar senki es oda teszek egy mecsest es egy szal viragot.
Ezen felul ha hazalatogatok kimegyek a temetokbe a nagyszuleimhez, rokonaimhoz es rendbeteszem a sirt es ugyanugy viszek viragot.
Nalam ez hagyomany es szokas kerdese. Augusztus 1-en vagy marcius 12-en az ejjeli temeto nem olyan gyonyoru, mint ilyenkor. Es otthon se gyujtok fel 100 mecsest es rakok ki szamtalan szep feher viragot . Persze otthon hideg sincs es nem kell kimozeulnom.
Ettol fuggetlenul nem vagy rossz ember, csak nalad elhal egy hagyomany 3gy szokas es nem fogod ezt tovabbadni se. Az unokad valoszinuleg mar a temetesedre se fog elmenni, mert ugy gondolja nem azzal fejezi ki a szeretet:-).
válasza:Valahol irigyellek, hogy így tudsz tekinteni rá, ez jó dolog:)
Viszont nem vagyunk egyformák, és ez így van rendjén. Nem hiszem, hogy valaha lesz unokám, de oly' mindegy lesz akkor már nekem, ki fog vagy épp ki nem fog ott állni a koporsóm fölött..🤷🏻♀️
"a lényeg hogy őszintén csináljuk amit csinálunk" tökéletesen így gondolom én is, és köszönöm:)
válasza:Nekem ez lesz a második elhunytakra emlékezés. (Édesanyám tavaly hagyta itt a Földi Létet - DE ÉLETVIDÁMSÁGA, FÉNYESEN RAGYOGÓ MOSOLYA A SZÍVEMBEN ÉL KITÉPHETETLENÜL MINDÖRÖKRE!!!)
Gyakran járok még ki hozzá és bámulom az rideg urnafalat - és nem tudok egy szót sem szólni még mindig az ERŐS FÁJDALOMTÓL... a szárnyas kis, hófehér angyalka figura és a piros-fehér szívecske, amit odaszúrt hurkapálcikával oda sikerült erősíteni kis kézügyességel - az még megvan - és meg is lesz remélem, ha kimegyek a napokban...
Dédmamámat már nem tudom meglátogatni, hiszen NAGYON-NAGYON MESSZE VAN FÖLDRAJZILAG a jelenlegi lakóhelyemtől...
Sok mindenkire emlékszem még, aki a viszonylag nem túl távoli múltban el kellett menjen a túlvilágra. Jó ismerősök/nem túl távoli szomszédok is "beértek a korba".
válasza:Köszönöm szépen a biztatást! Rám fér néha...
Éppen most este voltam egy Kellemes Társaságban. Összeültünk a fűtött könyvtárszobában, imádkozgattunk, beszélgettünk eszmét cseréltünk a világ mindenféle dolgairól...
Péntek esténként nem érzem annyira a magányt - ez már több éves ismeretség immár (egészen pontosan 4 és fél.) Megosszuk a jókívánságainkat egymásnak és a világ felé.
Szentírás olvasgatása - és megpróbáljuk értelmezni a hangosan felolvasott szakaszokat.
Szórakoztató személyiségek is szoktak jelen lenni. (Mármint úgy értem, hogy a "merev vallásosság" néha fura módon "jól tud állni" egyeseknek.) Csendben derűs kedvem lesz, ha két illetőt meglátok...
Egy idősődő korban lévő Nő és Férfi - egyedülállóak maradtak, DE EGYMÁSRA IS TALÁLHATNÁNAK, ha végre "észrevennének" közös tulajdonságokat egymásban. (Pl. mindketten sovány testalkatúak...)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!