Azokhoz szól a kérdésem, akik 2000 előtt születtek. Titeket elvittek gyerekkorotokban temetésekre?

98-as vagyok.

Engem vittek minden temetésre kiskoromtól kezdve - akkoriban eléggé hullottak körülöttünk az emberek, úgyhogy közeli családtagokén is voltam, de a távoliakéra is vittek, sõt a nagypapámat egyszer elkísértük egy temetésre, ahol nem is ismertem az elhunytat. Gyászmisén is voltam 4 évesen, pedig egyáltalán nem jártam templomba.

Szerencsére sose voltam randalírozós fajta, csendben végigültem ezeket.

Mondjuk idõsebb koromra rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem a temetéseket - nem azért, mert traumatikusak lennének, hanem mert feleslegesek, csak az élõknek szólnak, én pedig máshogy szeretem feldolgozni a gyászt. Felnõttként már nem megyek el minden temetésre.

'91-es vagyok, és négy évesen vittek el nagybátyám temetésére. Kicsiként nem igazán értettem ennek a jelentőségét, fel sem fogtam igazán, hogy nincs többé. Mindenre emlékszem a temetésről, arra is, amikor megmondták, hogy meghalt (bár közel álltunk egymáshoz, sokat voltam nála, szerettem).

Most túl a harmadik X-en hálás vagyok a szüleimnek, hogy elvittek a temetésre.

Az viszont tény, hogy kb. a 90-es évek gyerekei voltak az utolsók, akiket még valamennyire próbáltak nevelni (kisebb-nagyobb sikerekkel :P ), most már lassan minden rá van hagyva a gyerekekre, és a szülők - hatalmas tisztelet a kivételnek - rájuk sem szólnak semmiért, még ha másokat baromira idegesítenek sem.

Mondjuk aki most 10 év alatti, az maximum 2012-ben születhetett, miközben 2000 és 2012 között is világra jött azért pár gyerek...

Egyik nagyapám 3 évesen halt meg, nem vittek. Másik 6 évesen, arra sem, legfőképp azért, mert nyár volt, közel 40 fok, plusz utána volt nagy megemlékezés beszédekkel (nagyapám minisztériumi dolgozó volt, rengeteg - valaha - fontos ember ment el a temetésére), családi halotti tor, ezen viszont úgy gondolták a szüleim, hogy egy 6 évesnek nem kell részt vennie, mert nem értené úgyse, csak unná, ők viszont jelen akartak lenni. Igazából felfogtam, hogy a papa nincs többé, de nem okozott törést (pedig közel álltunk egymáshoz), a temetésről meg szerintem fel se fogtam, micsoda, nem tiltakoztam, hogy otthon hagytak.

Anyai nagymamám pedig 11 évesen ment el, az ő temetésére viszont már én nem akartam elmenni. Bár azt hozzá kell tenni, nem is ismertem szinte, már akkor otthonban élt elég rossz állapotban, mikor megszülettem, talán ha életemben 5 alkalommal találkozhattam vele, amiken még anyukámat se ismerte már meg a demenciája miatt, nemhogy engem.

Egyébként nem, egyáltalán nem félek a haláltól, tudom, hogy mindenkinek eljön egyszer az ideje, ellenben a közös sírástól, temetőbe járástól (azért sírokhoz mentem ki) a hideg ráz. Sajnos emiatt vigaszt sem igazán tudok nyújtani, amire nem vagyok büszke, de nem megy. Nem bírom egyszerűen, számomra a gyász nem a szokásos, én nem tudok hosszú ideig siratni, inkább úgy akarok emlékezni az elhunytra, amilyen az életében volt. Persze lehet, ez azért van, mert szerencsére nagyon szeretett, hozzám közel álló rokonom csak a nagypapám volt, de 6 évesen azért máshogy gondolkodtam, mint ahogy valószínűleg fogok, ha pl a szüleim mennek el. De remélem, ez jó sokára fog megtörténni, szerencsére nem kifejezetten idősek még.

Én 97-es vagyok. 2001ben halt meg a déd nagyim. Előtte volt már pár emlékem róla ( tudom ez fura, én a baba koromra is emlékszem) pl mikor mentem hozzá mamához és együtt néztük a mesét, közben simogatta a fejem és mosolygott rám . Közben felfogtam mit beszélnek a szüleim a nagymamámmal kint ( nagyjából olyasmit, hogy nem sok maradt neki hátra stb, ) és sajnáltam. Aztán nem sokkal meghalt. A temetésre is emlékszem, oda mentem

Nagymamámhoz, nem mondtam semmit, megsimogatott, mosolygott sírva, kérdezte megnézzük e. Hát én bólogattam. Azt hittem illedelmesség, de kiváncsi is voltam, szóval láttam a déd nagyim, körülbelül mintha aludna. Azt felfogtam, hogy most látom utoljára. De nem voltam kifejezetten szomorú. Végülis 4 éves voltam, ebben nem

Láttam rosszat . Majd jött a nagy családi tór, ott az unoka tesókkal elmentünk számítógépezni, táncolni, stb. De oda kint nem randalíroztunk, csak bent, a többiek kint voltak, késő tavaszi esemény volt, jó idő volt.

Azóta sem

Viselt meg, emlékszem rá, de nem keverem össze azzal, amikor még élt . A családom nem egy temető látogató típus. Én kb 3 éve tudom, hol van a sírja ( elkoltoztem ) , de azóta minden évben meglátogattam. Illetve megkerestem a déd szüleim is :) szeretek kimenni és kicsit gondolkodni, mikor haza megyek . Jó tudni, honnan jöttem .