Azokhoz szól a kérdésem, akik 2000 előtt születtek. Titeket elvittek gyerekkorotokban temetésekre?

1973-ban születtem. Először 13 éves koromban voltam temetésen, az anyai nagymamám halálakor.

Előtte egyetlen nagyszülőm halálát éltem meg: 7 éves koromban halt meg apai nagyapám. Az ő temetésére nem vittek, sőt, a halálát és temetését nagy titokzatoskodás övezte. Pénteken az iskolából egyenesen az anyai nagyszülőkhöz vittek minket a tesómmal. Ma már tudom: azért, mert pénteken az orvos közölte a szüleimmel, hogy nagypapa 1-2 napon belül meg fog halni. Akkor ő a mi lakásunkban volt, apuék ápolták. Aznap délután őt kórházba szállították és szombaton hajnalban meghalt. A temetésére alighanem még azon a hétvégén sor kerülhetett. Mire minket hazahoztak az anyai nagyszülőktől, már mindenen túl voltak. És csak ekkor mondták el a halál tényét.

Nekem jelenleg 5 és 8 évesek a gyerekeim. Ha valamelyik szülőm meghalna, azonnal elmondanám nekik. A 8 éves fiamat mindenképp vinném a temetésre, a kisebbiknél a feleségemmel megbeszélném, de én nála is azt pártolnám, hogy jöjjön el a temetésre. Természetesen, ha maga a gyerek húzódozna, akkor ne jöjjön.

Én nem tartom helyesnek sem a titkolózást, sem a gyerek eltávolítását a gyásztól. Nekem sem esett jól, ahogyan a szüleim kezelték előttem a maguk szüleinek a halálát.

87-es vagyok, szerintem először 16 évesen lehettem mamám temetésén

(én viszont vittem a 1,5 évesemet a dédipapájáéra, végigaludta a babakocsiban)

7 évesen lehettem először, amire emlékszem is.

szerintem egy gyerek egyáltalán nem való temetésre. Soha semmilyen körűlmények között.

92-es vagyok.

8 majd 9 évesen voltam először temetésen. A dédnagymamám, utána a nagymamám temetésén.

Arra emlékszem, hogy sírtam és csendben voltam végig anyukám mellett.