Kompromisszumot kötnél, vagy vállalnád a konfliktust?

Egyáltalán ne félj, hogy az közétek állna, hogy te nem akarsz olyan gyakran oda menni, Írták is, nem vagytok össze nőve.

Nem tudom konkrétan mennyire túlja tol a sógornőd a dolgot, csak mondom, nekem is volt (van) a családban egy csajszi aki nagyon fordítva ült a lovon. Én szó szerint azt mondtam neki mikor betelt a pohár, hogy senkit nem a segg.éből rángatott elő, hogy ezt a sítlust eltűrjük, és normálisan nyilvánuljon meg, mert vele szemben is mindenki az volt.

Személy szerint ötültem, hogy itt és most vége a mi kis kapcsolatunknak, de ő akarta utána tisztázni a dolgot. Most már eljutott a dolog olyan szintre, hogy tudok vele némi "small talk"-ot folytatni ha látom és nem irritál a puszta jelenléte. Aki szerint meg én voltam a bunkó, annak ugyanúgy megmondtam hogy miért nem azt basztatják, aki éveken át proli, bunkó paraszt módjára nyilvánult meg (és ezt mindenki így gondolta, csak senki nem mondta a szemébe, szóval nem csak én láttam így).

Én azért meghallgatnám a másik fél véleményét is. A szüleim is azonnal úgy vélekednek mindenkiről akinek jól megy, ahogy te is a sógornődről, még akkor is, ha nem is találkoztak vele. Persze lehet hogy ettől még neked van igazad, de én egy ember nézőpontjának ilyenkor nem tudok teljesen hinni.

Én személy szerint havi egyszeri találkozást simán elviselnék, végülis nem írtad hogy konkrétan bántottak volna téged/titeket, csak azt hogy nem szereted a stílusát. Esetleg nem mennék el csak minden második találkozásra, de ezért én nem szakítanám meg a kapcsolatot. Persze az sem mindegy hogy mennyire változtatta meg a pénz. Szóval ha olyanokat mond hogy "az a sok csóró suzuki sofőr letakarodhatna az útról" azért nem ugyanaz mintha mondjuk mostantól nem hordana csak márkás ruhákat, de mást nem szólna meg akinek erre nem telik.

"rossz, hogy szinte alacsonyabb rendűnek érzem magamat," - leginkább itt van a kutya elásva. Mert ha te nem érzed magad alacsonyabb rendűnek, akkor nem hat rád a színjáték, max. mosolyogsz rajta vagy megemlíted, ha zavar valami.

Az sokat tud segíteni, ha az ember tudatosítja magában, hogy a dolgok nagyon ritkán azok, aminek látszanak, szóval nem biztos, hogy egyfajta stílus nagyobb magabiztosságot is takar.

27-es, ugyanilyen vagyok, egyszerűen azzal akinek velem szemben nem megfelelő a stílusa, vagy nem szimpatikus, annyit nem bírok beszélgteni hogy "mi a helyzet, hogy vagy?". Annyira nehezemre esik, és olyan szinten meg kéne erőszakolnom magamat hozzá, hogy nem vagyok hajlandó ekkora energiát ebbe fektetni. :D Pláne nem hunyászkodnék meg a férjem előtt, és havonta részt vennék az előírt pofaviziten. Hogy durván fejezzem ki magam, nem kell mindentől besz@rni és folyamatos jelleggel jó képet vágni ahhoz, ami nem tetszik, pláne nem ha jogosan érzel ellenszenvet. A családi békén meg aggódjon az aki felült a magas lóra és elszállt magától.

Ráadásul szerintem sokkal gyerekesebb otthon kifigurázni meg kiröhögni a sógornőt, személyesen meg eljátszani, hogy minden oké.

Sajnos akik azt mondják hogy felválallják az ilyen konfliktust,nem hinném

hogy értenék miről is van szó.Ez a nő a férje testvére,rohadtul nem lesz kellemes ha beolvas neki...Mármint az ő házasságuknak.Nyilván a feleségét jobban szereti,mint a testvérét,de akkor se lesz egyszerű menet.Nálunk is ez volt,egy ideig a családi béke miatt,próbáltam semleges maradni,elnéztem a nekem egyáltalán nem tetsző viselkedését,de aztán eljött az a pont amikor már betelt a pohár.De jelzem,ezt nem lehet köztes megoldással megoldani,ha be fogsz szólni neki,abból jó nem lesz...Ott lesz vége a családi idillnek. Ez pedig vitákhoz fog vezetni, sokhoz,vagy kevéshez,de már nem lesz semleges állásponton senki. És mikor velük összeveszel,a szülőkhöz se mehettek ugyanakkor,se karácsonykor,se semmilyen ünnepen...Ezzel is érdemes számolni.Persze,megkönnyebbüléssel is jár.Mérlegelni kell,ki mit bír elviselni kevésbé.