Ti hogy kezelnetek egy olyan Nagyanyát aki?

Ó igen. Stílusod, fogalmazási képességed, helyesírási ismereteid és az alapján, amit nagymamádról, aki nem mellesleg egy 87 éves öregasszony elővezettél - te viszont rettentő sok ésszel rendelkezel. Legyél is magadra nagyon büszke. Meg a művészeti érdeklődésedre is.

Istenem, mennyi majom van a világon nulla önkritikával..

Jaj, nem az a baj, hogy kreatív/művészeti boltban dolgozol, hanem annyi az IQ-d, mint egy kosár pillangónak, és még kérkedsz is vele. 29 évesen nem tudtál még összehozni egy normális párkapcsolatot, ami nyilván frusztrál, és ahelyett, hogy ezen dolgoznál, és leszarnád a múlt században nevelkedett nagyanyád véleményét, rákened az egészet egy öregasszonyra.

Nevetséges vagy.

Szerintem először is magadban, fejben kéne rendbe tenned, hogy se megfelelési kényszered ne legyen senki felé, se a lelki békédből ne tudjon kibillenteni, hogy a nagyid vagy bárki más mit gondol az életedről, és ne mások véleményéből tedd függővé az önértékelésedet.

Ha ilyen helyzetben lennék, akkor a következő három taktika közül valamelyiket választanám, amikor a nagyim beszólogat mások előtt:

1) Beveszem az un. lesz@rom tablettát, szóban nem reagálok a megjegyzéseire, helyette nyugodt, érdeklődő, arckifejezéssel figyelem őt, vagy még jobb, ha rezzenéstelen arccal, mereven bámulom. (A saját tapasztalatom szerint a legtöbb esetben önmagában ezzel hülyét lehet csinálni mások előtt az olyan emberből, aki pont arra játszik, hogy valami érzelmi reakciót váltson ki belőled, belevonjon a játszmájába, te meg arra se méltatod, hogy reagálj a véleményére.)

2) Kíméletlenül visszadobni a labdát. Pl. amikor az iskolai végzettségeden lovagol, akkor visszakérdezni, hogy "Nagyi hány osztályt is végzett el annak idején az elemi iskolából?"

3) Humoros beszólásokkal kihúzni a megjegyzései méregfogát. Pl. ha tőlem kérdezné meg bárki, hogy "nem fekszem-e össze mindenkivel Budapesten", akkor mondanám, hogy mindenkivel nem, csak a jó pasikkal, de abból is olyan sok van, hogy nem csak izgalmas kaland, de nagyon strapás is. Tegnap is úgy jártam, hogy az első hárommal úgy kifárasztott a szex, hogy a negyedikkel már csak misszionárius pózban pihegtem, de azért jó volt az is. xD

Nekem harmadik taktika a legszimpatikusabb, mármint az elpoénkodni a dolgokat, mert azzal még csak nem is konfrontálódsz - csak nyilván kell hozzá némi humorérzék és szellemesség.

A párom pl. mesterfokon űzi, én szanaszét tudom röhögni magamat, amikor olyan embereken alkalmazza, akik "kóstolgatják", meg vicces látni, hogy az értelmesebbje azért arra is rájön előbb-utóbb, hogy saját magából csinált bohócot, vagy legalábbis saját magát tette nevetség tárgyává.