Ha a szulok felnott letetekre beleszolnanak az eletetekbe, hogyan kezelnetek a helyzetet?

Amíg otthon laksz, nem sokat tudsz tenni sztem, legfeljebb finoman jelezd a nagy viták elkerülése végett, hogy így nektek praktikusabb. Nekünk a költözés hozta a megoldást, bár ha azóta voltak próbálkozások,próbáltam hárítani, h külön élünk, majd én eldöntöm mit szeretnék.

Meg ha csakennyi a gond édesanyád és közted, ez meg fog szűnni, amint összeköltöztök a pároddal.

Egyszer elmondanám az érveimet, miért praktikus ez így, aztán a továbbiakban, ha előjön, csak annyi, hogy "jó, jó, tudom", két puszi az arcára és csinálnám úgy, ahogy én gondolom.

Domináns anya mellett nőttem fel, imádom, tudom, hogy bármikor ideadná a fél veséjét, máját, ha arra lenne szükségem, de (remélem, minél későbbi) haláláig ilyen fog maradni, hogy mindenben intézkedni, véleményezni akar, puszta jószándékból. Tizenévesen kifejlesztettem ezt a technikát, nem ment zökkenőmentesen, de működik.:-)

Valóban a probléma ott kezdődik, hogy még otthon laksz. Számukra alapvetően mindig is gyerek maradsz és ez még rátesz egy lapáttal, így jogosnak érzik, hogy beleszóljanak az életedbe, hogyha valamit úgy csinálsz, ahogyan ők rossznak gondolják.

Nekem nem anyukámmal, sokkal inkább a nagyapámmal volt egyetlen egy összezördülésem (anyukám mindig is olyan volt, aki hagyta nekünk megtapasztalni a dolgokat és kihúzott a hülyeségből). A nagyapám azonban nehezen tudta elfogadni, hogy felnőttem. Igazából mindenbe beleakart szólni. Amikor új vállalkozást indítottam az egyetem után, először csak abban segített. Ezt még jó néven vettem, hiszen ő lassan negyven éve van a szakmában. Aztán amikor házat kerestem, mert a lakásom nem volt alkalmas a kutyáimnak, beleszólt, hogy milyen környéken legyen, inkább emeletes legyen és ne negy területen elterülő, milyen legyen a kert stb. Még ezt is elfogadtam, hiszen még ehez is érthet. Aztán amikor elkezdett abba beleszólni, hogy mikor feküdjek le, mikt egyek stb., betelt a pohár. Nem durván (mert végtelenül tisztelem a nagyapámat), de leültem vele beszélni, hogy önállő életem van, amit tudok magamnak menedzselni egyedül is. Ő ezt elfogadta.

Szerintem intelligens felnőttek közt ennek így kellene működnie. Ehhez persze kell az, hogy kölcsönösen tiszteljétek egymást.

25N

Felnőtt vagyok, az én dolgom. Ennyi.

Off Mi az hogy engedélyt kell kérnie a feletteseitol hogy elhagyja a várost? ????