Tényleg olyan rosszat mondtam?

Alapszitu: férjem szülei elég "érdekesek" épp, sikerült magukra haragítaniuk a férjemet, sőt, még a szüleimet is (régebben jóban voltak). Most kommunikációs zár van, mert bár ők sértettek meg mindenkit, várják a pitizést, mi meg nem szállunk be a játszmába.

A férjem nagymamája 90 éves. Van egy 2 év alatti dédunokája (lányunk). Vele nincs gondunk, vannak fura dolgai, de 90 évesen belefér. A férjem felhívta karácsonykor, boldog ünnepeket kívánt. A telefonja elég hangos, így végig hallottam a beszélgetést.

Szüleim is jelen voltak, mert nálunk töltötték a karácsonyt.

A dédi (gyerekünk szempontjából) mondta, hogy nagyon szeretné látni a kicsit, hiszen neki már nem sok van hátra.

Amikor letették a telefont, mondtam a férjemnek, hogy figyelj, ez jogos, ő nincs benne az "összevesztünk" sztoriban sem, oldjuk meg valahogy, hogy találkozzanak.

A szüleim kiakadtak azon, hogy "jogos, hogy nemsokára meg fog halni".

Az égvilágon semmi rossz szándék nem volt bennem, puszta logika, hogy aki 90 éves, ott valószínűleg már nincsenek évtizedek hátra. Ezért ne mulasszunk el egy alkalmat se, hogy láthassa a dédunokáját, akit amúgy nagyon szeret.

Komolyan ennyire rosszat mondtam azzal, hogy egyetértettem a dédi azon kijelentésével, hogy már nem fog sokáig élni? Szerintem egy 90 évesnél ez tényleg reális kilátás, minden rosszindulat nélkül...