Tényleg olyan rosszat mondtam?
Alapszitu: férjem szülei elég "érdekesek" épp, sikerült magukra haragítaniuk a férjemet, sőt, még a szüleimet is (régebben jóban voltak). Most kommunikációs zár van, mert bár ők sértettek meg mindenkit, várják a pitizést, mi meg nem szállunk be a játszmába.
A férjem nagymamája 90 éves. Van egy 2 év alatti dédunokája (lányunk). Vele nincs gondunk, vannak fura dolgai, de 90 évesen belefér. A férjem felhívta karácsonykor, boldog ünnepeket kívánt. A telefonja elég hangos, így végig hallottam a beszélgetést.
Szüleim is jelen voltak, mert nálunk töltötték a karácsonyt.
A dédi (gyerekünk szempontjából) mondta, hogy nagyon szeretné látni a kicsit, hiszen neki már nem sok van hátra.
Amikor letették a telefont, mondtam a férjemnek, hogy figyelj, ez jogos, ő nincs benne az "összevesztünk" sztoriban sem, oldjuk meg valahogy, hogy találkozzanak.
A szüleim kiakadtak azon, hogy "jogos, hogy nemsokára meg fog halni".
Az égvilágon semmi rossz szándék nem volt bennem, puszta logika, hogy aki 90 éves, ott valószínűleg már nincsenek évtizedek hátra. Ezért ne mulasszunk el egy alkalmat se, hogy láthassa a dédunokáját, akit amúgy nagyon szeret.
Komolyan ennyire rosszat mondtam azzal, hogy egyetértettem a dédi azon kijelentésével, hogy már nem fog sokáig élni? Szerintem egy 90 évesnél ez tényleg reális kilátás, minden rosszindulat nélkül...
Ja, meg a másik, amin fennakadtak és szerintem nincs igazuk: a dédihez vezető út eléggé balesetveszélyes alapból, a jelenlegi ködös, néha fagyos útviszonyoknál végképp.
A dédi fizikailag jól van, bottal jár, de mozgékony, nem igényel segítséget, maximum megtámasztjuk, amíg leveszi a cipőjét.
Az útviszonyok miatt mondtam, hogy őt hozza ide, ne a gyerekkel menjen le. Egy közel két éves nehezen viseli, hogy ülésbe van szíjazva másfél órát, míg a 90 éves, szellemileg nagyrészt ép dédi viszont végig tudja ülni nyugodtan az utat.
Természetesen utána haza is vinné.
De ilyen útviszonyok mellett a gyereket nem szívesen tenném be a kocsiba, mert hiába vezet profin a férjem, ha más keresztbe áll előtte féktávon belül, nem sokat tud tenni. Akkor ne legyen kisgyerek az autóban.
A végkimenetel ugyanaz: a dédi találkozik a dédunokájával, örülnek egymásnak. A szállítását pedig megoldjuk.
válasza:Nem mondtál rosszat szerintem, nyilván nem fog már nagyon sokáig élni.
Visoznt az nekem kicsit szemetszúrt, hogy félsz az útviszonyok miatt, ezért nem engeded a gyereket, de a férjed igen. Őt nem félted?
válasza:Egy felnőtt egy adott ütközésnél azért a testmérete miatt kevésbé sérülékeny. A fej előrecsapódása is kevésbé okoz akkora sérülést, mint egy két év alattinál.
Ha a gyerek felügyelete megoldott, akár én is lemegyek velük (mert én is kevésbé sérülök meg, mint egy 10 kg-os, "nagyfejű" kisgyerek).
Amitől eg felnőtt kórházba kerülhet és ott összelegózzák, az egy kisgyereknák már simán halálos behatás.
Lehet, hogy én reagálom túl, de mégiscsak a gyerekem, őt jobban féltem, mint akár saját magamat is.
De ott van az is, hogy másfél óra alatt hisztizni fog, hogy mozgásképtelenné van téve, mert beszíjazzunk egy ülésbe.
Egy 90 éves viszont nyugodtan végigül ennyi idős utat, őt nem kell külön kísérőnek kísérnie, nyugtatni, cumit visszaadni, esetleg pelenkacsere miatt megállni. Neki elég, ha besegítik a kocsiba, aztán elvan azzal, hogy az unokájával beszélget. Ez is fontos szempont.
A gyerek elég rosszul viseli, ha a mozgásában korlátozzák, most pont a futkosós időszakban van, amikor menne, futna.
A szüleim egyébként azt kifogásolták, hogy miért mondok olyat, hogy már kevés van hátra neki. Hát..90 éves... ritkán élnek 100 fölött emberek, így igen, várható, hogy jó esetben 5-10 éve van hátra. Tényleg minden rosszindulat nélkül.
De korához képest nagyon jó állapotban van, fizikailag és szellemileg is. Vannak "akadozások", de korához képest elhanyagolható. Én 90 évesen szerintem már csak a nyálamat fogom csorgatni, amíg pelenkát cserélnek rajtam, ha egyáltalán megérem azt a kort.
válasza:azzal a résszel egyet értek,hogy azért mert a férjed szülei kö**ögöltek veletek, még nem kéne a dédit elzárni a gyereketektől. nekem is volt dédimamám akit ismertem. kb óvodás koromban halt meg, de emlékszem rá, nagyon szeretett minket, én is szerettem nála lenni. jó emlék maradt vele kapcsolatban.
de az utazásos dologban nem értek egyet. szerintem a 2 éves inkább jobban bírja az utat,mint egy 90 éves idős nő. ha őt is kocsival hoznátok, akkor ugyanmindegy ha már viszitek a gyereket és nem kell 2x menni. busszal meg csak nem várhatjátok el,hogy közlekedjen ennyi idősen.
még annyit tennék hozzá,hogyha nektek nem oldódik meg a viszony a párod szüleivel, attól még tőlük se kéne elzárni a gyereketeket. majd ha felnő eldönti ő, hogy kíván -e velük találkozni. de amíg gyerek, szerintem ne fosszátok meg a nagyszülőkkel való találkozástól. nektek nem kell jópofizni velük, de attól még ha a gyerekkel jól bánnak, miért ne találkozhatna velük is?
A férjem szülei közölték, hogy nekik többé nincs se fiúk, se unokájuk. Emiatt talán érthető, hogy nem kapkodunk feléjük. Após masszív alkoholista... anyóst nem tudom hova tenni. Ő após pszichés befolyása alatt van és talán ezért nem annyira beszámítható. Ja ilyet kijelent valaki, azzal én nem szeretnék a továbbiakban kapcsoltot tartani.
Az indok egyébként az volt, hogy egy családi összejövetelre én nem tudtam hasmenéses fertőzés miatt elmenni, de a férjem és a lányom ment volna. Hogy ebből miért azt hozták ki, hogy kitagadták a férjemet és a lányomat...finoman szólva rejtély. bban még látnék logikát, hogy rám nem kíváncsiak, de a saját fiúkat és unokájukat kitagadni..nekem ez már erős. A férjemnek is, ő vérig van sérve.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!