Hogyan magyarázzam meg, hogy azért nem akarom látogatni, mert erőszakosan kötelezve vagyok rá?

köszönöm, én is így gondolom, hogy ez lenne a természetes, hogy így működik.

az ember intézi a dolgait, éli az életét, azt csinál amit akar, mellette rokonokat látogat, nem pedig már menekülésre van kényszerítve zaklatás által, ez már nálam nem normális.

szerintem túl megy a "szíves meghívás" határon, amikor már mocskolnak is, ha úristen lemondom.

amúgy meg tegnap óta már "vízlábam" is lett.

először még vicces volt, de hogy nem lappad, már aggódok ez miatt is, nem e oxigénhiányos a gyerek, vagy akármi.

mert hát annyi mindent lehet olvasni.

mama mweg ilyenekre mindig olyanokat mond, hogy biztos koraszülés lesz, én meg amikor mondom, de ha az orvosok azt mondják pedig, hogy NEM áll fenn koraszülés gyanúja, mama de azért is folytatja, hogy DE biztos hamarabb jön.

nekem ez a valahol rosszindulat, meg rosszakarás NEM is hiányzik!

tévedés. én járok hozzá.

nem mondtam, hogy egyáltalán nem látogatnám.

nem is ez a bajom.

nemrég voltam nála, előre szóltam, hogy nem fogok jönni hétvégén is.

de erre felhív hétvégén, így hát mondtam, nem, nem megyek (A-Z-ig takarítom a lakást, készülök a baba érkezésre, bútorokat is tisztítom, keresem a cumisüvegeket, meg sorolhatnám, meg soha nem érek a végére és mindjárt jön a baba, de mindez ugye NEM érdekli, el se hiszi(sőt közölte, hogy nem fog segíteni, mert kimerült az otthoni takarításában és többet nem akar, sőt másnak milyen jó, hogy az unokája neki segít))

a lényeg, hogy már ott tartunk, hogy elkezdett velem ordítozni a telefonba és lecsapta!

szóval eddig nem tudtam vele megbeszélni semmit :(

és már rosszabbodik a helyzet, de olyannyira, hogy csak eszem vele az ideget, ami nem jó a babának.