Hogyan magyarázzam meg, hogy azért nem akarom látogatni, mert erőszakosan kötelezve vagyok rá?

a lényeges kulcsszóŰ!: zsarolás a szeretetbe burkolva!

mama szeretettel vár ebédre, meg stb rengeteget segít, nagyon hálás vagyok érte, szeretem meg minden.

de amikor ezzel zsarolo hogy menjek át, mert főzött, holott ezernyi dolgom lenne, nekem nem csak ő az életem ugye, és meg sem volt beszélve, be sem időzítettem, egyszerűen nem érti meg, hogy nem. én meg azt nem értem meg, hogy miért kell nekem egyáltalán MAGYARÁZKODNI is.

erre már az egész család lázad valahol ellenem és nem tudom nekik átvinni, hogy ez nekem SOK, nem szeretem ha erőszakosan át KELL mennem, van egyéb életem is, de amúgy meg ott tartok, hogy beteges is nekem már, mert már annyit kellene látogatnom, mintha a pasim lenne. egy lány a barátjával/bnőivel akar ennyiszer találkozni, randizni, nem a nagyival.

úgy érzem megfullasztanak.

de mindenki mit lát?

ő segít, főz nekem, miért nem vagyok én legalább erre képes átmenni.

most a családban én vagyok a "hálátlan", meg "nem csoda ha ezért utálnak, mert én taszítok el mindenkit magamtól, meg is érdemlem, hogy lesz*rjon mindenki".

engem miért nem ért meg senki??

HOGYAN FEJEZZEM KI MAGAM?