Hogyan magyarázzam meg, hogy azért nem akarom látogatni, mert erőszakosan kötelezve vagyok rá?

"a nagyinak a legnagyobb baja, hogy unatkozik!!! "

Igen, ebben teljesen igazad van. De véleményem szerint nincs különbség probléma és probléma között. Ő azzal segít neked, amivel ő tud. Neked pedig azzal KELL segíteni, amivel a legtöbbet tudsz tenni érte: vele vagy.

Nem kellenek nagy tettek, nem kell lehoznod a csillagokat az égről, az egyetlen dolog, amivel kifejezheted a háládat (ha tényleg hálás vagy), hogy "szórakoztatod".

Természetesen nem minden szabad percedben, de azért szerintem eléggé szégyenletes összehasonlítás a barátaiddal... A barátaidtól kaptál annyi segítséget és szeretetet, mint a nagymamádtól egész életedben? Töredékét sem kaptad... Mégis fontosabbak?

Gondolkozz el, hogy a nagyidnak miért nem jár BELŐLED ugyanannyi (nem több, nem kevesebb), mint a barátaidból.

Az idős emberek legnagyobb problémája a magány.

Arról meg, hogy beteg, nem tehet. Vagy számodra a beteg már nem is ember? Mit szólnál, ha téged is messze ívben elkerülne a családod meg a barátaid, ha beteg lennél?

Nagyon egyszerű a szisztéma. Főzz magadra. Meg csinálj meg mindent magad körül és ne a mama segítsen annyit. Old meg magad. És akkor nem kell átmenni a mamához, csak akkor, amikor kedved tartja. És akkor nem fullaszt meg senki.

Ha a mama főzött és hív, hogy menj át, megmondhatod neki nyugodtan, hogy most van más dolgod, meg egyébként is főztél már, úgyhogy van mit enned.

És azért te is érezd át az ő helyzetét. Tényleg, ahogy írtad, segít neked egy csomó mindent, megfőz és mit vár el érte cserébe? Némi társaságot. Te meg nem vagy rá kíváncsi. Az jólesik, hogy segít sokat, de te még ennyire sem vagy képes, mert ezt te fullasztónak, meg zsarolásnak érzed. Akkor tegyél az ügy érdekében. Tényleg, lásd el magad. És akkor nincs ilyen gond.

Én megértelek teljesen, hasonló önző szeretetben engem is több családtag részesített már...Akinek szuper nagyszülei/családja/egyéb rokonai vannak, az úgysem fog itt megérteni, és hálátlannak bélyegez, de ne törődj velük.

Nem írtad, mennyi idős vagy, de saját tapasztalat alapján ennek csak akkor lesz vége, ha saját lábra állsz, és elköltözöl, mert akkor már csak a távolság miatt is megoldódnak részben ezek a gondok.

A mamád meg már idős, gondolom így érzi hasznosnak magát, ez érthető, még ha sajnos te tehernek is éled meg gyakran.

A gondoskodás és egymással törődés szép, de ha nem törődünk a másik igényeivel, csak azzal, hogy MI SEGÍTENI AKARUNK, akkor bizony önzőek vagyunk, ha tetszik, ha nem.

Márpedig nyilván a családban tojnak rá, hogy a kérdező épp akar-e a nagyival ebédelni (tegye fel az a kezét, aki tinédzserként folyton a nagymamájával akart lógni - leszámítva mondom azokat, akik jól kijöttek a nagyszüleikkel, ők szerencsések), éhes-e egyáltalán, vagy épp tanulna/barátokkal lenne, ami ugye bár nem bűn.

És a kérdés is valószínűleg nem azért született meg, mert néha kénytelen olyat tenni, amit nem szeretne. Valószínűleg napi szinten tojnak rá, mint önálló akarattal rendelkező emberre, ezt meg senki sem viselné el hosszú távon egy árva szó nélkül.

veszel étel hordót átmész köszönsz elrakod a kaját köszi mama de mennem kell mert dolgom van.

Kecske is jól lakik káposzta is megmarad.

Ja, hogy a konkrét kérdésre is reagáljak: nekem annak idején csak az segített, ha a rengeteg tanulnivalóra fogva bemenekültem a szobámba, akkor ideig-óráig békén hagytak. Más érv nem hatott.

Ja, és nem önzőségből kerültem a nagyit, hanem mert nem szeretett valójában, anyát sem, és soha egyetlen normális beszélgetésünk nem volt, őt csak az érdekelte, hogy sokat egyek, és szót fogadjak (magyarul üljek csendben egész nap).

Mi van? Nem értem, mire kellene emlékeznie mamádnak?

Vigyázott rád? Etetett? Fürdetett? Rád szánta a szabadidejét? Ha igen, akkor talán most öregségére te is megerőltethetnéd egy kicsit magad.

A vénasszony magát szereti nem téged. Azért főz hogy neki jobb legyen mert akkor lesz társasága, nem azért hogy jól lakjál. A terhességet meg a gyereket mindig lehet aduászként használni. Pihenned kell nem tudsz menni.kész.

A gyerekek elengedése az igazi szeretet, aki a ragaszkodásával megfojtja a gyersket, nem is szereti igazán, az önző.