Mi a helyes döntés a nagymamámmal?

Van nekem egy nagymamám. Egész életében borzasztó nehéz ember volt, az a fajta aki imád kötöszködni és veszekedni, mindig szekálnia kell valakit (ez 50 évig a nagypapám volt) és enyhén nárcisztikus is a mama szerintem. Anyát sem kedvelte soha, bár apa (aki a fia) mindig kiállt anyáért. Velem viszont mindigy egy tündér volt a mama és a papa volt a mindenem. Tényleg mindig mindent megtettek értem amit csak lehetett.

Sajnos a papa 2023-ban elhunyt. Mama egyedül maradt, teljesen darabokra hullott. Én akkor fejeztem be az egyetemet, hozzá kellett költözzek mert nem lehet egyedül hagyni, nem evett ha nem voltam ott, folyamatosan öngyilkossággal fenyegetőzött és egész nap sírt. Az egyetem alatt dolgoztam, abból a pénzből éltem illetve anyáék is segítettek.

Aztán eltelt 1 év, valamivel jobb lett a helyzet, el tudtam kezdeni dolgozni. Munka után viszont azonnal mentem a mamához minden nap. Eljutottunk oda hogy külön költöztem, mivel lett párkapcsolatom is. Most kb minden második nap látogatom a mamát munka után, illetve hétvégeken.

A baj az, hogy attól tartok nem lesz már sokáig önellátó. Már most sír, hogy jön a tavasz, nem bírja a kertet rendezni, fájnak a térdei, nehezen mozog. Én mentem tavaly is mindig, füvet nyírtam gazoltam stb; azt is felajánlottam hogy fizetek egy kertészt, jött több is de egyik se felelt meg neki, csak ha én csinálom. Autót is vezet amit NAGYON nem kéne; de nem bírja megvárni amíg 6kor végzek a munkával és elviszem bevásárolni. Múltkor már egy koccanása is volt, akkor megint előhozta, hogy ha 0-24ben vele lennék akkor nem lenne ilyen gond.. mivel mondogatja hogy nem sokáig bírja már egyedül, beszéltük mi legyen.. átlag feletti az anyagi helyzetünk hálistennek, meg tudnánk fizetni neki akár egy 0-24es ápolót is, de hallani sem akar róla, csak az a jó ha én lennék vele. Meg hogy minek ápolót fizetni ha én ingyen vagyok (mondtam hogy tulajdonképpen én sem vagyok ingyen, mert akkor meg valaki el kell tartson engem..)

Nagyon tanácstalan vagyok mert nem szeretném cserben hagyni a mamát, szeretnék olyan jó lenni hozzá amilyen ő volt hozzám mindig. De bűntudatom van mert bennem van, hogy 25 évesen feldobni a munkámat, párkapcsolatomat stb és 0-24ben a mamàval lenni nem feltétlen az amit elképzeltem a húszas éveimre…:( egyszerűen nem tudom mit tegyek, hogyan oldjam ezt meg

Sajnos apukám, aki a fia, a lehető legminimálisabban veszi ki a részét ebben, és nem, ez nem fog változni