Melyik döntés az érthetőbb?
3-an vagyunk testvérek, mindhárman felnőttek már. A gyerekkorunk az átlagosnál valamivel rosszabb volt, mert a szüleink elég gyakran megpofoztak minket 4-16 éves korunk között. Leginkább visszabeszélésért, hazugságért, lopásért, lógásért, de szerintem nagyon gyakran meg lehetett volna máshogy oldani.
De ennyi a rossz rész. Ezen kívül rengeteg időt töltöttek velünk, soha nem adták ki másoknak a titkainkat, sokat dolgoztak, nem volt hiányunk soha semmiből, biztosították mindhármunk számára a továbbtanulást. Ha valódi baj volt, kivétel kívül mindig számíthattunk rájuk.
A kritikus időszak óta (az elmúlt 18 évben) lecsillapodtak a kedélyek és ketten hármunk közül nagyon jó kapcsolatot ápolunk a szüleinkkel. A gyerekeimmel nagyon szépen bánnak, egyáltalán nem érzem azt a hangulatot, ami az én gyerekkoromat jellemezte. Azt látom, hogy a mi jövőnkön való stresszelés miatt nagyon feszültek voltak, ami nagyszülőként már nem nyomasztja őket.
Néha mégis elgondolkozom, hogy a legidősebb (kapcsolatukat majdnem teljesen megszakító) testvéremnek van-e igaza. "Jogos" gyerekkori traumák miatt az egész hátralévő életet ilyen rossz viszonyban leélni ("dédelgetni a sérelmeket") vagy érdemesebb újabb esélyt adni a jó kapcsolat érdekében ("megbocsátani a bántalmazást")?
Tokmindegy, hogy szerinted vagy szerintunk mi lenne itt a jo megoldas.
Minden ember mashogy eli meg/ mashogy reagal bizonyos helyzetekre, mert kulonbozoek vagyunk.
Ha az egyik tesod haragszik es tobbe beszelni nem akar veluk, joga van hozza es ezt nem veheted el tole.
Mindegy, hogy te hogy erzel, az a te dolgod.
Neked meg jogod van megbocsatani es boldogan elni a szuleiddel. Ez is teljesen rendben van. Nem vagytok egyformak.
2# Természetesen nem akarom megváltoztatni a testvérem véleményét. Inkább sajnálom őt is, a gyerekeit is és a szüleimet is.
3# Én sem élem meg traumatikusnak, de a testvérem nagyon annak érzi. Minden mostani kudarcát vissza tudja vezetni a gyerekkorára.
Lopás, lógás?
Milyen család ez hallod?
hazugságért, lopásért, lógásért
Szemét szülők, nem is értem, miért nem dicséret járt érte...
"Minden mostani kudarcát vissza tudja vezetni a gyerekkorára."
A mai 30as és az alatti korosztalynal ez alap, mindenért a szülő és csak is a szülő a hibás. Latod, lopás, csalás, hazugság, lógás, csupa minta gyerek tett, hát nem is értem, miért kaptatok büntetést. Oké, nyilván nem verni kellett volna, bár ugye nem derült ki, felholtra verték vagy egy atyai pofon csattant el, de nem is dicséret jár ezekért.
Amúgy meg az átlag nagyszülő laza az unokaval, mert őt nem kell nevelnie, vele semmi sem kötelező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!