Ha feladnám az iskolát az tisztességtelen döntés lenne a nagyszüleimmel szemben?

OKJ tanfolyamra járok, nappali képzésen.

Anyukám meghalt, apám buta és agresszív alkoholista.

A nagyszüleim támogatnak anyagilag, de érezhetően nem szívesen teszik.(nem részletezném mert az sokáig tartana, de röviden:nagyapám iszonyatosan zsugori alak, ami önmagában alátámasztja hogy nem szívesen segít, de e mellé vannak még erre utaló megjegyzései is -egyébként anyagilag nem terheli meg őket)

A szakmáról, amit tanulok nem nyilatkoznék, mert kevés ilyen képzés van, és nem szeretném ha egy ismerősöm ide tévedne, aki felismerne a kérdésből.

Amikor ide jelentkeztem akkor már eleve nagy kihívásként tekintettem rá, mert eredetileg más szakmát szerettem volna, ami gyerekkorom óta érdekelt, de oda nem nyertem felvételt.

Így ez volt a második ami még érdekelt.

Idő közben egyre inkább megtetszett, de valahogy mindig is éreztem,hogy nem nekem való.

A két fő tantárgyat két egymással kifejezetten jó viszonyt ápoló tanár tanítja, közülük egyikük sem kedvel, bár nem gondolnám,hogy a személyem miatt, inkább mert ők is érzik,hogy nem ide való vagyok.

Ettől függetlenül teljesítettem az első évet, a mostani félévkor kifejezetten jó eredményem lett.

A szakmai gyakorlati helyeken viszont rendszerint "kóstolgatnak" minket, tanulókat.

Kit jobban, kit kevésbé, engem speciel az első nap megsemmisítettek, olyan mértékben,hogy akkor gondolkoztam el úgy isten igazán a kiiratkozáson.

(amolyan kikérdezés volt, személyeskedő megjegyzésekkel, viszont többnyire olyan kérdéseket tettek fel amihez egyetemi végzettség szükséges, így persze,hogy nem tudtam...de ugyan így járt sok osztálytársam, csak én vettem leginkább a szívemre - azóta nem volt ilyen, és volt sikerélményem)

A napokban viszont írtunk egy 100 kérdéses tesztet az iskolában, főként a vizsga kérdéseivel, és nekem lett a legrosszabb eredményem, amit a tanár külön meg is jegyzett,hogy mekkora szégyen (legalább nem nevesített)

Valóban elég gyengére sikerült, de úgy kaptuk meg,hogy nem kapunk rá jegyet, én pedig sok kérdésre nem mertem válaszolni, mert úgy gondoltam,hogy majd ezen fognak nevetni, meg felolvasás lesz,hogy ki mekkora baromságot írt.

Az átlag osztály eredmény 65% lett ami a tanár szerint szintén katasztrófális, az enyém 30%, de legalább 40 kérdésre nem válaszoltam.(félvállról vettem a tesztet)

De ez persze mit sem változtat a tényeken, és természetesen mentségnek sem felel meg, mert ha tudtam volna oda írhattam volna a jót, ha meg amellett döntök,hogy beírok mindenhová valamit akkor csak valamivel jobb lett volna, bár talán nem végzem sereghajtóként. (ez a sereghajtó eredmény példátlan az életemben, mert bár sosem voltam egy észlény, de mindig minimum súroltam a középmezőnyt)

Most másodszor gondolkoztam el,hogy tényleg nincs itt helyem.Az év végi vizsgákon rendszerint 1-2 ember bukik meg a 25-30-ból, és ha én abba benne lennék, inkább fejest ugarnék a tizedikről, az már tényleg betenne az eddigi szar életembe.

Nagyon félek a vizsga eredménytől, főleg,hogy érezhetően nem kedvel a két "legfontosabb" tanár, akik közrejátszanak majd a vizsgánkon.

Tudom az eredmény csak rajtam múlik, és ha tudom akkor ők nem tudnak lehúzni, csak mint utaltak rá, érdemes velük jóba lenni, mert úgy változhat felfelé az eredmény.Az előző évfolyamok elmondása szerint nekik segítettek, akit meg nem kedvelnek annak ugyan nem tesznek keresztbe, de nem is segítenek.

Elegem van már a sok kudarcból, hiába volt jó eredményem félévkor, jobb mint az osztályátlag is, nem tudom visszaadni a tudást, nem érzem magaménak ezt a szakmát.

Ha rajtam múlna elmennék dolgozni, de a nagyszüleim meg teljesen kiakadnának, mert ők meg elvileg csak azért támogatnak,hogy legyen szakmám....és az valóban kéne.