Nagyszülőkkel összeköltözők, megbántátok, vagy jó döntés volt?

A nagymamám volt egyben a legjobb barátom is! Nagyon sokat segített egész életünkben! Nagyon jó szívű, nyugodt természetű ember volt!

5 és fél évig vele laktam. Azért költöztem ide, mert az alkoholista apámmal már nem bírtam tovább... Az, hogy minden egyes nap részeg valaki, azt nem lehet egy életen át kibírni... Elég volt 22 éves koromig elviselni...

A mama mindig azt mondta, menjek, ahova akarok meg ameddig akarok, csak tudja, mikor jövök haza. Nagyon szerettem vele élni! Az ő elveszítése viselt meg a legjobban... Minden szülőnk, nagyszülőnk előbb elment, mint a mama.

Egyébként, szülőkkel általában nehezebb együtt élni, a mint nagyszülővel. A mamák lazábbak szoktak lenni és könnyebb velük kijönni.

Nem volt jó döntés, 2012-ben oda költöztünk a férjem szüleihez mert akkor az albérlet tulaj eladta a lakást.

Oda költöztünk külön volt minden nekünk,tehát nem volt közös konyha stb de anyósom elviselhetetlen volt...sokszor apósom is.

Rengeteget vitáztunk,anyósom mindenbe szólt bele még abba is hétvégén hány órakor kelünk fel,a gyerek miért megy a virágok közé stb...szóval a gyereket is mindig mindenért meg szólította. Oda jutottunk, hogy 5 évvel ezelőtt be sokaltunk és amit addig spóroltunk pénzt vásároltunk egy telket és lakást építettünk, el költöztünk.

Nem jó együtt lakni,bármennyire jó a kapcsolat előbb utóbb lesznek viták!

Én is együtt laktam nagymamámmal. Néha összekaptunk. Első nap ki akartam nyitni az ablakot és ellökött hogy majd ő megcsinálja mert én nem tudom…..

De idővel összeszoktunk.

Nagyszülő függő milyen lesz

Mi akármennyit is veszekedtünk azért volt egy kis sírás mikor eljöttem és mindig kérdezgette hogy biztos ezt szeretném? Biztos? Itt nyugodtan maradhatok annyit amennyit akarok.

Csak a munka miatt költöztem fel Pestre. Kb 2,5x annyit kapok mint lent,jobb esetben 3x

Függ tőled és a nagyszülőktől, séma nincs rá.

Amikor a szüleim fiatal házasok voltak, apai nagyanyàm akarta, hogy a fiatalok költözzenek az ő szüleihez, vagyis az apai (idős és betegeskedő) dédszüleimhez. Ők ápolnák ha kell, cserébe a házukat a fiatalok örökölnék....

Na ezt az anyai nagymamám erősen ellenezte, mondván a fiatal pár foglalkozzon a gyerekneveléssel. Nem az ő dolguk a nagyszülők ellátása, amíg van köztük egy még életerős, nem utolsó sorban jobban ráérő generáció, vagyis nàlunk apám szülei...

Végül nem költöztek oda, anyai nagyszüleim nagy házában kaptak helyet, én is oda születtem.

Apai dédszüleimet végül apai nagyanyàm ápolta. Bizony a dédmamámat kellett is sokáig...

Apám húga a családjával apai nagyszüleimnél lakott. A dédi ápolásában nem sokat segítettek... Miután viszont meghalt a déditata utàn sok évvel a dédimama is, apa húga oda költözött a családjával...

Na erről ennyit....