Nagyival kell élni mert idős. Jön és dumál megsértődik ha kérem fejezze be?

"Gondolom a kérdezővel is ez van, a szülei valamiért odafogadták a nagymamát, akivel neki nincs érzelmi kapcsolata, így soha nem is fogja azt érezni, hogy "jaj, bár beszélhetnék még vele fél órat", mint amit itt mézesmázosan előadtok."

Ez egy feltételezés, de ebben az esetben a kérdező beszéljen a szüleivel erről. Ha szerintük is olyan gáz a nagyi, akkor be kell küldeni egy otthonba (ha nem akar menni, akkor oldja meg nagyi, ahogy tudja, nélkülük), de ha a szülő ragaszkodik a nagyihoz, akkor lehet mégsem a nagyival van akkora gáz.

Egyébként a kérdésből kiindulva a kérdező is dolgozik ("Nem erre vágyunk amikor hazaérünk a munkából."), így nyugodtan elköltözhet ő is, és megszabadul a nagyitól.

"Nyilvánvalóan nem az a kérdező baja, hogy a nagyanyja beszél, hanem hogy megállás nélkül beszél, és hülyeségeket mond, és kellemetlen a természete."

Ja, mert nem látott még a világ hálátlan bunkó gyereket meg unokát, csak gonosz öregasszonyt. :D de kis naiv vagy.

Lefogadom hogy a kérdező a 20 éves akit nem érdekel a mamája mondanivalója.

Kérdező, az én dédmamám 20 évig élt demenciaval ami egyre súlyosabb volt. Na ha valaki akkor ő aztán beszélt sok hülyeséget. Tudod mit csináltam? "ahan, ahan, hát igen, tényleg?, az jó". Nem olyan megerőltető ám, de cserébe nem bunkó és nincs konfliktus. Javaslom nőj fel végre így 20 évesen és viselkedj emberi módon.

Az első két oldalnitán nincs is kedvem elolvasni a többit. Na nem azért, mert nem értek egyet sok válasszal, hanem mert amikkel egyetértek le lettek pontozva.

Tényleg itt tartunk ma Magyarországon, hogy ennyire nem tiszteljük az idős nagyanyánkat? Hát komolyan a pofâmról lesült volna a bőr, ha elzavartam volna, hogy fejezze be a mindókáját. Hogy jön valaki ehhez? De nem csak időst, fiatalt se rázunk le érzéketlenül. Nem lehetne legalább azt mondani, hogy nagyi, most dolgom van stb. térjünk vissza a rá később? Nem lehetne minden nap 1 órát felszabadítani az életedből, hogy meghallgasd anélkül, hogy sietnél valahova? Ő így bánt veletek, kérdező, amikor kicsik voltatok? Nem meghallgatott titeteket annak idején? Nem volt társaságotok, amikor szükségetek volt rá - miközben még ő is esetleg dolgozott, háztartást vezetett? Nem gondoskodott rólatok, amikor ti betegek voltatok?

Most nektek kéne ezt visszaadni és derogál?! Miért?

Nem "kell" vele élni.

Apámnak is fixa ideája volt, hogy de, papát majd mi ápoljuk... nagyszerű ötlet volt, valóban. Végülis mindketten tönkre mentünk benne, mire végre belátta, hogy otthonba kellene adni.

Majd ha te is öreg leszel, akinek már elege van a TV nézésből, horgolásból, olvasásból s kb a semmittevésből, aki már nem tud éjjel aludni sem, mert ez jellemző az öregekre, megkérdeznélek, hogy mennyire esne jól neked egy hasonló mentalitású unoka. Tudod neki egy annyi is jól esik, ha tud beszélgetni a családjával, és nem mint a néma baglyok egymás mellett éltek, de kb mint valami idegenek úgy viszonyultok egymáshoz. Ha ennyire nem tetszik neked, el lehet költözni is otthonról, hátha a családod többi fele jobban tudja értékelni azt, hogy még él a nagyi, és a nagyi is megszabadul attól az érzéstől, hogy van egy paraszt unokája, akit nem érdekli az, hogy mi van vele, csak az, hogy majd Karácsonykor a borítékba valamit tegyen.

Tudod, nekem is kb ilyen felfogásom volt a nagyanyámról 12 éves koromtól 14 éves koromig. Életemben semmit nem bántam meg annyira, mint ezt. Egy önző, elkényeztetett hulyegyerek voltam, akit nem érdekelt a saját családja. Mondjuk nekem nagyi eléggé kapitány volt, ha nem úgy pucoltad az ablakot, ahogy ő akarta, képes volt ölni is a tekintetével, de ennek ellenére utólag megértettem, hogy miért volt ilyen, és az utolsó 6 évében igyekeztem segíteni neki, ahogy értem.

Kívánom te is hasonló belátásra térj, csak egy kicsi empátia szükséges hozzá, és máris nem fog annyira idegesíteni. Amúgy meg sokat lehet tőlük tanulni is, mivel tapasztaltabbak, és ha tudsz normális, ember módjára kapcsolatot létesíteni az emberekkel, ez sem lesz nehéz.

Örülj annak, hogy még él, én ezt tanácsolom neked. Ha nem, költözz el, de viszont többet az életben ne várd el, hogy támogasson, vagy valami hasonló. Ha nem kell az ember maga, az se kelljen amit ad.

"Örülj annak, hogy még él, én ezt tanácsolom neked."

De minek örüljöm, ha nem szereti, ha nem érdekki? Gondolom a kérdezőnek mindegy, el-e a nagyanyja, nem fogja visszasírni.

Ez a durva, hogy meg 2024 ben mindig ott tartunk, hogy megy ez az erőszakos tukmalás, hogy szeresd XY-t, mert csak. Aztán csodálkozunk a sok nyomorult életen. Vagy 2 napja volt egy ilyen kérdes, hogy tudnák kitenni a nagypapát, akit befogadott a lánya, holott az szexuálisan zaklatta öt gyerekkorában és lelkileg kikészült, hogy most ápolni kell. Na, az ilyenek is azért fogadnak be bántalmazó embert, mert süt a társadalokból, hogy szeresd anyád-apád-nagyszüleid akoor is, ha ők nem szerettek, nem tettek hozza az életedhez, nem tettek semmit azért, hogy jó kapcsolatotok legyen.

Nem értem, miért a kérdezőt cseszegetitek, mert nem szereti a nagyanyját. Annak kellett volna kapcsolatot kialakítania vele, mig tehette. Nem tette.