Nagyival kell élni mert idős. Jön és dumál megsértődik ha kérem fejezze be?

Attól függ, miről beszél... Politika? Mert, ha igen, akkor még megértem..

De mi olyat mondhat, amire ennyire nem vagytok kíváncsiak???

Istenem, ennyi álszent, empátia nélküli szentfazekat! Nyilvánvalóan nem az a kérdező baja, hogy a nagyanyja beszél, hanem hogy megállás nélkül beszél, és hülyeségeket mond, és kellemetlen a természete. Ha jó lenne a természete, akkor szeretnék. És a kérdezőt, ha nem ilyen kötözködő természet, akkor nem várja ilyen jövő, bármennyire is azt kívánjátok neki pusztán emberbaráti szeretetből, ugye 20-as? Az meg, hogy másnak normális nagyanya jutott, csak meghalt, kit érdekel? A ti nagyanyátok nem a kérdező nagyanyja, magánügy.

Kérdező, én nehezen viselném. Mért kell vele élni? Idősek otthona?

Ti kajak leléptek csakúgy, ha anyátok, barátnőtök, apátok, mamátok, papátok olyan dologról beszél, ami titeket nem érdekel? És ezt szóvá is teszitek nekik? Én az ilyet el sem tudom képzelni. Párom nagymamája is folyton olyan dolgokról beszél, ami nem érdekli őt, és amit ezerszer elmondott. Idegesítő. De nem hagyja ott párom, hogy jólvan, másnak mondjad....

Örüljetek inkább, hogy még él...

Nehezen. Nálunk is van 2 öreg, habár nem egy fedél alatt, de így is épp eléggé fárasztóak.

Mást nem tehetsz, mint várni, hogy mikor fobja fel a bakancsot. Hacsak be nem zsuppolod egy otthonba.

Én nem értem ezeket a kommenteket. Azért, mert nektek szerető, jó nagymamátok volt, akit szívesen meghallgattatok, miért gondoljátok, hogy mindenki másnak is ilyen van? Ha így lett volna, ha a nagymama még az unokája gyermekkorában kialakította volna a szerető kapcsolatot (ami nem egy kisgyerek felelőssége, hanem a felnőtté), akkor most nem lenne ilyen teher, akihez senkinek nincs kedve.

Ez az unoka nem szereti a nagymamáját, nem érdekli őt, mert nincs rá oka. Én sem vagyok kapcsolatban az enyémmel, bár gyerekként vigyazott ránk, míg anyám dolgozott, azon kívül, hogy enni adott meg ilyenek, semmi érzelmi kapcsolatot nem alakított ki, nem volt közös játék, beszélgetés, semmi, így mindig tök idegen maradt.

Én mondjuk nem elek vele, nem is élek évek óta ptthon, de nem keresem, ő sem engem, nem érdekeljük egymast, ez az igazság. Gondolom a kérdezővel is ez van, a szülei valamiért odafogadták a nagymamát, akivel neki nincs érzelmi kapcsolata, így soha nem is fogja azt érezni, hogy "jaj, bár beszélhetnék még vele fél órat", mint amit itt mézesmázosan előadtok.

Nem minden nagyszülő, szülő olyan, hogy szereti a leszármazottját, így tök abszud azt varni, hogy majd foglalkozni akarnak vele, mikor megöregszik. Ahhoz először úgy kell kapcsolodni a gyerekhez.

És társadalmilag levetni ezt a bántalmazó hozzáallást, hogy szeresd, mert a rokonod.