Más is érezte úgy,hogy a nagyszülőknek nehezére esik az unokára vigyázni?

Akkor nehezükre esik.

Valószínűleg fizikailag is idegileg is kimerítő nekik.

De szeretnek titeket, örülnek is nektek, ezért vállalják.

Nem kell havi többször megkérni őket, ennyire egyszerű. :)

Az, hogy szeretik az unokát, egy dolog, viszont attól teher lehet nekik egy, esetleg már örökmozgó kisgyerek, főleg, hogyha még amúgy napi nyolc-kilencórában dolgoznak is.

Nem. Sőt. Örülnek, ha minél többet lehetnek vele.

Talán a szüleid nem bírják fizikailag, kimerítő nekik, vagy ha dolgoznak, akkor túl sok, pihennének.

Nálunk úgy volt, hogy anyuék mindig örültek, ha vittük a kislányomat, volt, hogy hetekig vigyáztak rá (100 kilométerre laktak). A hetekig vigyázásra akkor volt szükség, amikor a munkám miatt a határidők nagyon szorítottak. Örökké hálás leszek nekik, lányom is imádott náluk lenni.

De az is igaz, hogy anyu 52 éves korától nyugdíjban volt (előrehozott nyugdíj). Fiatalos nagyi volt. Apu 60 volt akkor, ő is már nyugdíjban volt.

Bevallom, ha mostanában a lányom szülne, én nem tudnék unokázni, akárhogy számolom, még minimum 10 évig dolgoznom kell. Továbbképzések, tanfolyamok, hogy egyáltalán megtartsam a végzettségeimet, regisztrációimat. (És a munka sem piskóta...)

Annyira fáradt és kimerült vagyok, egyszerűen soha nem lesz alkalmam a lányomnak és majdani unokámnak továbbadni azt, amit én a szüleimtől kaptam:(

Úgy általánosságban, amikor mi, mai kisgyerekes szülők gyerekek voltunk az volt a jellemző, hogy a nagyszülők (főleg a nagymama) rengeteget vigyázott az unokákra, főzött sokszor a családra stb.

A mi nagyszüleink voltak az a generáció, akik korán nyugdíjba mentek. Az én mamám pl korkedvezménnyel 51 évesen, de a többiek se dolgoztak sokkal tovább. Így ráértek, még viszonylag fiatalok voltak.

Ma meg ugye a nagyszülők vagy még dolgoznak, ami leszívja az idejüket és erejüket. Vagy ha nem az azt jelenti, hogy már jóval 60 felett járnak (ritka kivétellel). Ilyenkor már sokszor energiával nem bírják.

Ehhez hozzá jön, hogy sokan vannak egészségileg is rossz állapotban.

Aztán a gyereknevelés is sokat változott. A mai gyerekek valóban, ahhoz vannak hozzászokva, hogy folyamatosan foglalkoznak velük. 30 éve ez kevésbé volt jellemző.

Pont nemrég gondolkodtam, hogy rendszeresen volt, hogy mamám egyszerre vigyázott mind a 4 unokájára (mindig 2 év a különbség, ergo voltunk mondjuk 2-4-6-8 évesek), az én szüleim meg egyszerre kettőre nem tudnak figyelni. Aztán persze bejött, hogy mamám fiatalabb volt, kipihentebb volt. Meg nála az jelentette a vigyázást, hogy ő főzött mi meg játszunk a szobában. Ha a kisebbeknek baja történt leszidta a nagyobbakat. Ma már ez a legtöbb családban nem kielégítő.

Hat igen, teljesen igazad van 9-es.

Engem anyam anno meg a kisagyba tett orditani, amig fozott es kitakaritott. O maga meselte. Aztan meg a tv ele ultetett, amint nagyobb lettem. Erre en is emlekszem, allandoan az volt, hogy tokmindegy mit csinalok, csak kuss legyen.

Igaz, hogy egy porszem se volt a hazban soha, gyerekkent se, mindig volt meleg kaja, de milyen aron? A kapcsolatunk is ennek megfelelo.

En mar nagyon nem igy nevelem a gyerekem, sokszor van kupi, mert csak este tudunk elpakolni, az ebed is van hogy naagyon sokaig tart, mire elkeszul mert 20x abba kell hagynom a 1,5 evesem mellett, de nem tudnam azt vele megtenni soha, amit anyam csinalt.

Mondjunk epp ezert ilyen gond sincs nalunk, hogy most vigyaz-e ra, mert soha a budos eletben nem hagynam oket kettesben :D