Melyik nagyidat és papádat szereted jobban?

Anyai oldalit :)

Apai nagymamámat utálom, egy kígyó. A nagyapám elvileg jófej volt, de sajnos nem volt alkalmam találkozni vele, még a születésem előtt elhunyt.

Az apai apámat jobban szeretem.

Ő a korához képest nem az a berögzült az én időmben nagypapa.

Az anyait is szeretem de az apait jobban.

Nekem már egyikük sem él, de nem tudok a jelemükre, viselkedésükre vonatkozóan különbséget tenni. Szerencsémre, mind szerethető emberek voltak.

De több jó emlékem van az apai nagyszüleimről. Egyszerűen azért, mert csak 80 km nyire éltek, és hozzájuk jó volt a közlekedés. Az anyai nagyszüleim kétszer olyan messze voltak, bonyodalmas volt a közlekedés arra, és a nagyimra is úgy emlékszem, hogy mindig beteg. Végül alsós koromban meg is halt szegény.

Én csak az anyai nagymamámat ismertem (a többi nagyszülőm a születésem előtt, vagy nem sokkal azután meghalt).

Ő nem szeretett engem (mert apámat sem szerette), így hát én sem őt. Idén nyáron ő is elhunyt.

Apait, mert ők elég sokat foglalkoztak velem, érdeklődnek felőlem, amit azért megkönnyít, hogy a szomszédban laknak és sokáig én voltam az egyetlen unoka.

Anyai részről 10+ unokájuk van a nagyszüleimnek, ha mentem, akkor nagyjából rendesek voltak, de sose hívtak fel, hogy mizu, még szülinapomkor se. Általában anyám vett nekik ajándékot, hogy adják oda nekem...

apukám 3 éves koromban meghalt. Az ő apukájával sosem találkoztam. Anyukája pedig 4éves koromban, amikor anyának új kapcsolata lett, kijelentette, hogy nem tart több igényt rám.

Anyai nagymamám kb 18 éves koromban bekattant. Onnantól 5 évig jelentgette fel anyát minden szarért. Totál megszakítottuk vele a kapcsolatot.

Anyai nagypapám el volt nyomva, a mama megtiltotta, hogy beszéljen velünk.

Nevelőapám szülei voltak akik úgy ahogy nagyszüleimként viselkedtek, hiába csak fogadott voltam.

Sajnos az életben nekem az adatott meg, hogy csak az anyai nagymamámat ismertem.

Az anyai papám még akkor meghalt mikor csecsemős volt anyukám.

Az apai részről a nagyszüleim egy teljesen másik kontinensen éltek, pár évet kint voltam velük óvodás koromban, illetve 8 éve adatott 2 hét az apai nagymamámmal (apai nagypapa akkor már nem élt) akiben hatalmas szeretet lakozott felém, mindketten sírtunk mikor búcsúznunk kellett.

Én úgy gondolom, ha lehetőségem lett volna mindenkit ismerni, akkor az apai nagymamám lett volna a teljes befutó.