Hogy érjem el, hogy nagyapám békén hagyjon?

Elkezdtem csinálgatni a jogosítványt (persze nem én akarom hanem körülöttem mindenki más...) A probléma viszont nem is ez lenne hanem, hogy úgy alakult, hogy én is (és a nem vérszerinti) nagyapám is ráérünk délelőttönként, ezért az öreg elhatározta, hogy tanítgat vezetni. Ez abból áll, hogy minden egyes reggel megyünk gyakorolni. Ráadásul egyre korábban és korábban mert "később dolga van". Minden alkalom után megköszönöm neki, hogy tanított, de nem gondolom komolyan, mert egyáltalán nem hiányzott az életemből, hogy reggelente ordibáljon velem, hogy mit csinálok, merre tekerem a kormányt stb. És az egészben a legrosszabb, hogy a kérdésre, hogy holnap megyünk-e vagy mikor megyünk? az a válasz, hogy "Nem tudom, majd reggel megírom". Tehát még akkor sem tudok nyugodtan aludni, mikor Isten kegyelméből kihagyunk egy áldott napot. Egész életemben rossz alvó voltam, de ez konkrétan testileg-lelkileg tönkretesz. Éjjelte százszor felébredek a nyugtalanság miatt és reggel nézegetem a telefont percenként, hogy írt-e már valamit az öreg.

Attól tartok, hogy addig nem szabadulok tőle amíg le nem teszem a gyakorlati vizsgát. De bármikor is lesz az, nem akarom megvárni.

Sajnos nincs bátorságom megmondani neki, a kapcsolatunk sem túl jó. Nem tudom mit tegyek.