Más a kapcsolat azzal a nagyszülővel akivel egy házban laktok mint azzal akivel nem?

Valamennyire biztos más, de nem feltétlenül az együttlakás miatt. Amit a gyerekeinken látok, hogy hiába mondta anyukám gyerekkorunkban, hogy ha egyszer nagymama lesz, akkor "el fogja rontani az unokáit csöpögős nagyanyai szeretettel", a mi gyerekeinkkel kénytelen néha kicsit szigorúan bánni, mert együtt lakunk. Egy olyan nagyszülőnél, akivel mondjuk havonta kétszer találkoznának, mondjuk beleférhet a kütyü, sok édesség, lazább szabályok stb, napi kapcsolat esetén ez visszaüthet. A másik nagymama egyébként engedékenyebb, ritkábban találkoznak, hadd ne szóljanak az együttlétek örökösen a fegyelmezésről.

Az én nagyszüleimnél az együtt lakás annyiban számított, hogy jobban ismertem őket és ők is naprakészebbek voltak a dolgainkkal. Sokkal többet beszélgettünk. De nem ezért volt velük jobb vagy rosszabb a kapcsolat, hanem a természetük miatt: apai nagyapámnak jobb természete volt, őt mindenki szerette, a felesége, a nagymamánk viszont nehéz eset volt. Az anyai nagyszüleimnél állítólag fordítva volt (az ottani nagymamát nem ismertem).

Az anyai nagymamám lakott nálunk. A történet valami olyasmi volt, hogy a nagyapám halála után a nagymamám eladta a házat, amiben addig laktak, ő a nagybátyjámhoz költözött, a pénzt pedig szétosztotta a gyerekek között, cserébe a nagybátyjámék kialakítottak neki egy külön lakrészt a melléképületben. Csak aztán a mamám nem jött ki a menyével (nekem ehhez soha semmi közöm nem volt, csak hallomásból tudom), a szüleim szerint kérdezés nélkül elvitte a nagymamám dolgait, köztük többször vitt el pénzt, ezért 2-3 éves koromban a nagymamám hozzánk költözött, mert a nagybátyjám a felesége mellett állt ki.

Ő nevelt is minket, nemcsak kedves nagymama volt. Mármint félre ne értsétek, arany szíve volt, nagyon imádott minket, de ránk szólt ha kellett, sokszor vigyázott ránk. Az unokatesóimmal ritkábban találkozott, ők mindig kaptak valami édességet, esetleg játékot, hogyha ment látogatóba vagy jöttek hozzá. A másik oldal, meg hogy a nyugdíjának egy részét mindig a szüleimnek adta, ők meg ránk költötték azt a pénzt, vagyis közvetve mi is kaptunk tőle dolgokat.

A másik nagymamám, bár ugyanazon a településen, de külön lakott tőlünk. Anyukám mindig mérges volt, mert amikor jött látogatóba titokban csempészte be a chips-et, csokit és amikor a szüleim nem látták mindig adott valamit enni, aztán meg nem ebédeltem, mert sosem voltam éhes. Kiskorunkban inkább ő járt át hozzánk heti 2-3 alkalommal, majd ahogy idősödött már inkább mi látogattuk, volt olyan időszak, hogy naponta, ő következetesen mindig valami finom kajával várt minket. Fegyelmezni kevésbé fegyelmezett minket, mindig is lazább nagymama volt.

De hogy ennek a különbségnek az oka az együtt-, illetve különélés volt, vagy az hogy az anyai nagymamám mindig is szigorúbb személyiség volt az már kérdéses.