Apai vagy anyai nagyszüleid szereted jobban? Èlnek.mèg mindkét nagyszülő?

Egyikük sem él, és nem is összehasonlítható a kettő.

Apai nagymamám már a születésemkor sem élt. Apai nagyapám nehezen mozgó, idő ember volt, aki támogatásra szorult már kicsi koromban. 7 éves voltam, amikor elhunyt.

Anyai nagyszüleim akkor még egészségesek voltak, falun nagy gazdaságot vittek, volt tehén, disznó, tyúkok, kacsák. Nyaranta sokat voltam náluk, rájuk lehetett bízni minket a testvéremmel, imádtunk ott lenni, az állatok körül sürögni-forogni.

Szóval mondom, annyira más volt a kétféle helyzet, hogy össze sem lehet hasonlítani. Persze, hogy az anyai nagyszülőkhöz jobban kötődtem, és mivel 13 éves voltam nagymamám halálakor és huszonéves nagyapám halálakor, róluk nagyságrenddel több emlékem is maradt, mint apai nagyapámról.

Csak a két mamám ismertem, sajnos a papáim már nem éltek, amikor megszülettem. Őket pedig össze sem lehet hasonlítani.. sajnos már ők sincsen köztünk.

Az anyai mamám imádott engem. A szüleim rettenet sokat dolgoztak szinte egész gyerekkoromban, amikor meg itthon voltak, is inkább a munkának éltek, vagy épp teljes stresszben voltak. Szóval nagyon sok időt töltöttem a mamával, és bármiben számíthattam rá. Ő volt az egyedüli a családban, aki érzelmileg is elérhető volt.

Az apai mamám hát.. nem én voltam a kedvence. De ő apát sem becsülte meg kellően. Apa tesójáért, és annak családjáért odáig volt, mindent megtett nekik, rólunk meg elég sokszor el is feledkezett. Az egész családban én voltam az egyedüli, akinek szinte sosem találta el a nevét.

Az anyai mamám még 12 éves koromban ment el, vele mégis bensőségesebb volt a kapcsolatom, az apai pedig majdnem 10 évre rá.

Mindkét nagyanyám él, de apám részéről eléggé hűvös és sokszor sértődékeny. A nagyapám azon az ágon meg már kiskoromban meghalt. Alkoholista volt aki gyötörte a családját, nem kár érte.

Anyai ágon nagyanyám él, nagyapám meghalt még hetedikes koromban, szerettem nagyon, de mivel még csak hetedikes voltam ezért annyira nem tudtam még felfogni az elvesztésének a súlyát. öreganyám ilyen oké státuszban van, túlságosan konzervatívan és begyöpösödötten áll hozzá a dolgokhoz. Meg már kissé szentimentális, szóval egy idő után kellemetlen a társaságában lenni, de amúgy bírom.

Ha választani kell, az apait.

Az anyai nagyszülők;

5 voltam amikor nagyapám meghalt. Rendes ember volt, egyedül őt kedveltem anyám rokonai közül. Èvente párszor találkoztunk csak,messze laktunk. Nagyanyámmal azóta nem találkoztam mióta a nagyapa meghalt. Nem keresett. Anyám írt neki párszor levelet, nem válaszolt. Elment volna hozzá látogatóba, de nem engedte be. Sosem szerette.

Apai nagyszülők;

Nagyapám a születèsem előtt meghalt. Nagymama mindig anyám ellen nevelt volna, főleg miután 6 èves koromban elváltak a szüleim.

Kb 8 èves koromtól 25 èves koromig nem beszèltünk. Felkeresett, bocsánatot kèrt a règi dolgokèrt.

Mèg a halála előtt kibèkültünk. 29 voltam amikor meghalt.

Ő legalább felkeresett ès belátta hogy hibázott. Az anyai "nagyim" egy rohadt fèreg.

egyiküket sem.

Apai nagyapám 1 x láttam 2 évesen. Még él

Apai nagyanyám 3 éves koromban kitagadott, mert apa meghalt.

Anyai nagyapám és nagyanyám gyerekkorom alatt végig perben volt anyámékkal. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot

Nevelőapám szülei voltak a nagyszüleim akiket szerettem. Már meghaltak.