Hogyan kezeljem ezt a szörnyű helyzetet?
A történet röviden az, hogy fiatalon megházasodtam és hamar lett egy gyermekünk, rá 2 évre válás lett a vége és a szüleimnél kötöttem ki a kisfiammal.
Minden szép és jó volt egészen addig míg anyám nem találta ki hogy mindenben sokkal alkalmasabb anya a gyermekem mellé mint én, tűrtem tűrtem, próbáltam kiállni magunkért mígnem találtam magam mellé egy remek embert, ekkor volt a fiam 4 éves, minden rendben ment míg fel nem jött az összeköltözés téma, anyám kiborult, rám akarta küldeni a gyámügyet mondván hogy el akarom venni tőle a "kisfiát".
Végül elmentünk onnan, és fél éve együtt lakunk hármasban, csodás életünk van így együtt de ott van az anyám, aki azóta úgy kezel mintha elraboltam volna a gyerekét, és előttem is mindig kisfiamnak nevezi a gyermekem....
Iszonyúan beteges a helyzet, apám sem ért ezzel egyet de anya mellett 30 év alatt ő egy szobanövény lett, a fiam igazi apja pedig a válás után felszívódott, az egyetlen aki tényleg mellettem áll az a párom, ő tényleg velünk van szerencsére.
Fogalmam sincs mi ilyenkor a teendő és kicsit kétségbe vagyok esve, azóta született két testvéremtől még 3 unokája anyámnak de őket le se *zarja.
Köszönöm ha elolvastad.
"nem lenne "kénytelen" a kapcsolat esetleges megszakadása után sem a szüleihez visszakullogni, ha arra törekedne, hogy legyen saját egzisztenicája"
Ez így van, csak ugye aki 20 évesen szül, annak 24 évesen, gyerekkel nyilván nem nagyon lesz önálló egzisztenciája, hiszen honnan lenne, ha valószínűleg se normális végzettsége, se túl sok munkaviszonya. Azért olyan egzisztenciát teremteni, hogy gond esetén az ember tartósan megéljen egyedül, még gyerek nélkül is nehéz, mert önmagában az is, hogy esetleg most dolgozik, kevés, hiszen bármikor munkanélkülivé válhat, kellhet a segítség, ha se férj, se család, akkor ott annyi. Ahhoz sok pénz kell.
Szóval ezért nem értem, miért dobálóznak itt sokan kapcsolatmegszakítással, hiszen persze, meg lehet tenni, csak annak megvannak a maga kockázatai.
"Szóval ezért nem értem, miért dobálóznak itt sokan kapcsolatmegszakítással, hiszen persze, meg lehet tenni, csak annak megvannak a maga kockázatai."
Azért, mert a kisfiú fog sérülni, akit a nagymama nem az "unokájának" hanem a "KISFIÁNAK" (!!!) tart és az anyaszerepért a saját lányával rivalizál.
"...és előttem is mindig kisfiamnak nevezi a gyermekem...."
Ez mondjuk simán szokás is lehet. A nagymamanak minden nála jóval fiatalabb nő kislányom, minden ilyen ferfi kisfiam volt. De pl engem is szokott a szomszéd 90 éves néni kislányomnak hivni
Nálunk is beteges volt az anyám ragaszkodása az elsőszülött unokához. (Annyi a mentsége, hogy nála volt egy tragikus és fel nem dolgozott gyermekvesztés)
Amikor azon kaptam, hogy az óvoda mellett leselkedik, hogy a "gyermeke" megvan-e a még, és hétvégente - mi nagyon közel, túl közel laktunk egymáshoz - öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem az volt a program, hogy hozzá megyünk a "gyermekkel", hanem mondjuk elmegyünk a Balcsira, szóval ebből elegem lett és elköltöztünk.
Sajnos anyám minél többet kap annál többet akar/követel..
Volt neki is egy vetélése konkrétan ha az a baba születik meg akkor én nem, mert nem sokkal a vetélés után fogantam..
És csak az én fiamat hívja a kisfiának a testvéreimét nem.
Egy év múlva tervezünk tovább költözni legfeljebb ez hamarabb bekövetkezik ha nem hagyja abba ezt az elmebajt.
Illetve km-eket írt nekem tegnap hogy ilyen meg olyan rossz anya vagyok, amire annyit feleltem hogy most vasárnap üljünk le beszélni, nem számítok semmi jóra, a fiamat a nővéremre bízom addig és felkészülök nagyjából mindenre.
6-os, te vagy beteg valószínűleg, de hogy szövegértelmezésből nulla vagy, az tény.
El nem olvasom újra a kérdéskifejtést, de nekem nem rémlik, hogy a kérdező anyukájának új párja lett és elköltözött. (Viszont a kérdezővel ez történt.)
Na de hogy miért is esett át a kedves nagyi a ló túloldalára? Nem is értelek 6-os, hogy ezt miért kell magyarázni! Azt ugyan továbbra sem tudom, hogy a nagyiknak lett-e új párja, de itt tudod nem is ez a lényeg, hanem a viszonyulása a lányához és az unokájához. Vélhetően az unokáját gyakorlatilag nem unokájának, hanem legkisebb gyerekének tekintette, EZZEL esett át a ló túloldalára.. szóval nem tudott egy határt szabni, a lányára hagyni mindent, vagy legalábbis a legfontosabbakat. És most hogy egymástól távol vannak úgy érzi elvették tőle..
Egy unokãt lehet szeretni, kell is szeretni, de amit a kérdező elmesélt az anyjàról, abból igenis az derül ki, hogy az anyja ãtesett a ló túloldalára, azzal, hogy nem képes jó nagyiként kicsit a háttérből szeretni őket...
És ha már a betegességet említed, ez beteges is, amit a nagyi csinál.
Az egy dolog, hogy őt bizonyára sokan furának nézik... Viszont ki tudja hogyan hat a gyerekre... Ha okos gyerek és az anyja beszélget vele, hogy mi miért történik, és hagyja rá a nagyira, mert... Akkor akár megértheti, hisz a gyerekek nem hülyék, és talán nem hagy nyomot benne. De ha picit nehezebb felfogású, akkor lehetnek még benne és vele emiatt bonyodalmak később.
Sebaj 6-os, ha te másképp látod, de attól még ne másokat inzultálj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!