Hogyan kezeljem normálisan ezt a helyzetet?

Nem rosszindulatból csinálja, hanem szeretetből. Egyeztessetek; hétfő-szerda-péntek te (hivatkozzál a fájós lábára), a hétköznap többi napján ő.

Vagy kérd meg, hogy bizonyos kajákat ő főzzön - isssteni a töltött káposztája, neked az nem sikerül olyan jól (kegyes hazugság) -, így kiélheti a gondoskodását.

Ja, és használjátok a fagyasztót:)

Tehát nem együtt laktok. Bennem itt felmerül a kérdés, hogy ha külön éltek, akkor miért főztük őnagyságára felváltva az anyukájával, akivel ezek szerint be sem lehet osztani, hogy ki mikor mit?

Nekem itt a következő válaszom arra, amikor azt mondja, hogy az anyja ilyen és nem lehet vele mit csinálni, akkor megmondanám, hogy akkor innentől ez a te problémád lesz, főzöl magadra és anyáddal egyeztetsz, hogy mikor ad kaját vagy mikor nem. Én innentől csak magamra főzök akkor, és kivonom magam ebből a családi huzavonából, oldjátok meg. Nekem sem a fán terem a pénz meg az energia, amit a kajába fektetek, hogy aztán tönkremenjen az én hűtőmben, ugyanis a hűtés is pénzbe kerül. Oldd meg magadnak, én is megoldom magamnak.

De miért nem mondtátok meg a férjének, hogy előre szóltatok neki, ne főzzön, és most dobbatjátok ki a kaját?! Így ő teljesen el van tévedve, azt hiheti, hogy ti éhen halnátok, ha ő nem főzne áldozatosan rá. Hogy lehettek nyámnyilák?

Tessék beszélni vele, segítséget kérni tőle, mert jelen helyzettel ő sem elégedett.

Életemben nem főztem pasira, akivel nem éltem együtt!

Az más, hogyha átjött és volt készen kaja, akkor meg lett kínálva, de hogy mint egy hadtápos szállítsam neki helybe a kaját, az kizárt!

Nem is látom át ezt a problémát, amit a Kérdező ír.

Hol lakik a fickó? A szüleivel?

Akkor miért a Kérdezőt nyaggatja kajáért?

Külön él a szüleitől?

Akkor miért nem élnek együtt, vagy miért nem főz magára?

Én a Kérdező helyében örülnék, ha valaki megfőzne és nem lenne ezzel gondom, sem anyagilag, sem tevőlegesen, ellenben a Kérdező eljátssza a pasi szorgos asszonykáját, aki a távolból is gondoskodik az uráról!:)