Mi az arany közép út első unokánál?

Az első kisfiam több mint 2 hete született meg nagy örömünkre és azóta teljesen megváltozott az életünk jó értelemben . Viszont észre vettem páromon hogy nagyon félti a gyereket illetve nem fogad el tanácsokat, és hallani sem akar arról hogy régebben mit hogyan csináltak a babával. A két nagyszülő meséli,mondja korábbi tapasztalatait nyilván segítő készséggel és párom java részt elutasító főleg édesanyámmal ( feleségem anyósa) . Viszont hogyha a feleségem saját édesanyja mond bármit akkor megértőbb, több dolgot meg enged neki a gyerekkel is szemben mint az én édesanyámnak. Ebből kifolyólag anyósom jobban kiveszi a részét a babázásból mint édesanyám ami neki rosszul esik és érthetően neki is feltűnt ez a kialakult helyzet . Feleségemmel próbáltam megbeszélni hogy nyisson az én édesanyám felé is , viselkedjen vele is úgy mint a saját anyjával mert nem szeretnék különbséget tenni a nagy szülők között . Ez sajnos nem jött össze ,teljesen ki forgatva a szavaimat ellenem használta és még én jöttem ki hibásnak hogy en csak benne látom a rosszat ( páromban). Édes anyám már annyira nem mer semmit sem csinálni ezek után hogy csak akkor veszi a kezébe amikor feleségem oda adja neki ,még meg nézni se meri mert párom sok mindent szóvá tesz neki h nem szabad. Jelenleg teljesen két tűz között vagyok és nem tudom mi tévő legyek, javaslatokra lenne szükségem