Mi az arany közép út első unokánál?

"viselkedjen vele is úgy mint a saját anyjával"

Azért ez elég meredek elképzelés. A te anyád nem az ő anyja.

Nekem már nem él a saját anyám, páromé még igen. Hiába szeretnék, képtelen vagyok az anyjába annyira megbízni. Próbál okoskodni állandóan , ( mert azt tanácsadásnak véletlenül sem nevezném, amilyen kioktató hangnemben tudja mondani hogy 30-40 éve mit hogy csinált) megmondtam ha valamit úgy érzem azt megkérdezem. Viszont idegesítő hosszú távon folyamatosan azt hallgatni, hogy ő x gyereket felnevelt és ő jobban tudja. Nevelőanyám is át akart jönni még fürdetni is, mikor mondtuk hogy nem kell akkor jött a válasz:

-De valaki legyen ott segíteni nekünk.

Mintha hülyék lennénk akik az ő jelenlétük nélkül kb vízbe fojtják a babát. Teljesen jól megoldottunk mindent a férjemmel és sokkal jobb is volt hogy nincsenek állandóan itt a nagyszülők. Most másfél éves a kislány és azóta is mindent megoldottam egyedül körülötte ha a férjem dolgozott. Nem értem mihez kellene a nagyszülők ezer éves szakértelme, mikor minden gyerek más. Ami az övéknél bevált az lehet hogy nálunk egyáltalán nem működik. Nemsokára megszületik a második kisbabám és megoldom nélkülük.

Utolsó vagyok.

Azt el felejtettem. Szakadj le anyádról, a feleséged most szült. Nehogy már anyuci érzései legyenek mindenek felett. Legyetek hármasban és azon meg ne csodálkozz hogy a feleséged a szülés után úgy érzi segítség kell és az anyját hívja. Anyád már most a mártír áldozat szerepét játssza, szóval ki tudja mi lesz később.

Persze dajkálja nyugodtan, és foglalkozzon vele a másik nagymama is ha nagyobb lesz egy picit. De most még 2 hetes. Anyuka valszeg fáradt, vérezhet, netán aranyere van, gyulladt melle stb..vagy császárheg..ilyen állapotban én is anyámat preferálnám, bár annak is vannak fura dolgai, de abban nőttem fel, ő az anyám, előtte nem szegyenleném magam, ha sok le tudom rendezni. Anyós a gyerek ugyanolyan nagymamája ez igaz. De az anyának egy idegen nő, aki most csak a feszkót szítja mert ő most akar dajkálgatni. Az első pár hét nem róluk kéne szóljon. Hanem az anyuka felépüléséről, és a babával való összehangolódásról. Türelem kéne. Mellesleg ha apuka odatenné magát nyugodtan lehetnének hármasban csak.

Ez a segítség dolog is kétélű..az nekem pl nem segítség hogy nyüstetnek engem meg a babát, vagy valaki áll mellettem és beleagyal abba hogy fürdetek, miközben én csinálom. Akkor fürdesse meg más, vagy pelenkázza át más, addig tudok enni vagy zuhanyozni vagy akarmi. Komment nélkül persze. De ha csak áll és agyal vagy beszól,azzal nem vagyok előrébb. A gyereket elsösorban az anyja gondozza, ő fogja legjobban tudni mik a szükségletei. A tanácsokról meg annyit hogy nem kell mindíg nyomni őket. Most próbalja kialakítani hogy kell csinálni, amúgy is minden baba más, ami az egyiknel bevált nem biztos hogy a másiknal be fog. Meg évtizedes tavlatból nem biztos hogy az idősebbek is úgy emlékeznek vissza ahogy volt. Érdekes akkor sose volt se beteg, se semmi egy gyerek sem állítólag.na persze, majd el is hiszem. Szóval hagyni kéne mindenkinek azt a szerencsétlent, apukának meg be kéne dobni magát, mert rá nézve szégyen az egész.

De gondolom anyós szerint nem kell részt vennie a dolgokban.

De 48-as, anyós nem az anyuka gátsebét akarja nézegetni meg segíteni neki lefürödni, csak felvenni a gyereket vagy átpelenkázni, abban mi olyan speciális, hogy azt az anyós nem tudja, nem csinálhatja?

Nem értem.

De mit kell egy 2 hetes gyerek felett marakodni? Miért kell akkora segítség hogy a gyerekhez se férhessen hozzá a friss anya? A kérdező pedig miért erőlteti az anyját? Az anyja miért erőlteti magát a családra, nincs férje?

Hát ha nekem csak akkor lenne az unokám a gyerek ha én csinálhatnék mindent körülötte akkor elég nagy bajok lehetnének a fejemben, mert az unokám akkor is az unokám ha csak 3 hónaposan tutjgatom, addig pedig csak gyönyörködök és segítek amiben engedi az anyuka vagy amire SZÜKSÉGE van. Főleg ha a férj feleség közt is szítanám a feszkót emiatt, biztos elgondolkodnék hogy annó ez hogy esett volna. Arról nem esik szó mit tilt az anyuka az etetésen kívül, de ami egyik nap nem oké, az a másik nap már jó lehet, változik a vélemény, a gyerek nem olyan mint amilyennek elképzelem terhesen...

Arra nem gondolnak páran hogy mi van ha nagyon tolakodó az anyós. Nálunk állandóan jött fürdetni, úgy hogy nem is kértük csak ő akarta csinálni, plusz napi 2x feljött nem tudtam pihenni se mert beszélt mindig, akkor is ha lefeküdtem az ágyra pihenni. Amikor mondtam hogy köszönöm megoldom nem kell jönni, akkor megsértődve mondta hogy jól van akkor.. Ezt be kellett szüntetni, a gyermekágyas időszak nem arról szól hogy újraéljük milyen volt 25 éve babázni, hanem hogy pihenjen az anyuka. Itt meg köröznek meg cívódnak a baba meg az anya felett mint a keselyűk a prédán, legfőbbképp anyós mert nem bír meglenni. Nekem anyám rólam akart legfőbbképp gondoskodni mert tudta hogy a császár egy nagyműtét. Ha a lányom szülne, azért akarnék segíteni hogy ő pihenjen, ehhez hozzátartozhat az is hogy átveszek valami házkörüli teendőt vagy a babázást, vagy boltba megyek.. De ezt a kérdező úgyse tudja hogy milyen fáradt tud lenni az anya életadás után, mert ő sosem fogja átélni ezt, fel se tűnik neki hogy mi van. Aztán állandó 6 hetes menzesszel félmeztelenül, csöpögő mellel, sebfájdalommal, kialvatlanul, mellszívóval a kezedben ugyan ne anyóst kelljen már kerülgetni hanem anyámat akit hazaküldhetek ha egyedül akarok lenni, nem húzogatja a száját.