Miért mániája a nagyszülőknek, hogy a gyerek az utolsó szem cukorról is tudja, hogy ők vették?

Ilyen volt nagyanyám, anyám is, anyósom is. De sokaktól hallom. Vesznek egy ruhát, csokit, bármit és jön a "de mondd meg, hogy ezt a mama vette"

Sima ajándékoknál hagyján, de pl mikulás, karácsony, amikor úgymond tőlünk sem kap semmit, hanem mindent egyetlen varázslatos személytől, akkor már gáz. És mondjuk, hogy hozzanak át mindent és majd odatesszük a többi közé, mintha mondjuk a Mikulás hozta volna. És akkor hozzák külön napokkal később. A gyerek azt sem tudja mi van. Vagy "ezt a mama Jézuskája hozta" Mi van? Mama Jézuskája, Dédi Jézuskája? Keresztény ember létükre hogy jöhet ki ilyen a szájukon? Most húsvétkor ugyanez. Mondtam, hogy hozzák át a csokikat, amit a gyereknek szánnak, szétszórjuk a kertben. Erre áthozzák ma, mert ők elutaznak és nem jönnek húsvétig. Hát mondom, attól még én ki tudom szórni. De hát akkor a gyerekek nem tudják, hogy mama vette. ??? Jó hogy, mert nem is. A nyuszi hozza.

Nem értem miért nem lehet csak örülni a gyerekek örömének, ahogy hisznek a csodákban. Miért kell minden áron, hogy a gyerej elaléljon a hálától, amiért a mama csoki nyuszit vett.