Miért gondoltak/mondtak/hittek olyat nagyapámról, ami nem igaz? Rágalmazás?

Anyai nagyapám (sajnos már nem él) egy többdiplomás, ledoktorált, tan,- és egyéb könyveket kiadott tanárember volt. A Dunától keletre fekvő régió tanügyi vezetője (nem tudom a pontos munkaköri megnevezést) is egyúttal. Közgazdász is, azonfelül, hogy tanár.

Rengetegen ismerték országszerte, sok tanítványa volt, + sok kollégája.

Magyar ember volt, viszont eléggé latinos külsővel rendelkezett. Sötét haj (amíg meg nem őszült), barna szemek, az átlagosnál barnulékonyabb bőr, de nem volt roma, ezt ő maga is mondta, ráadásul nem is nézett ki annak. + Állítása szerint (is) magyar felmenői voltak.

Mindezt amiatt írom, mert több, régi tanítványa is azt feltételezte róla, hogy nem magyar származású. Egyikük egy pszichológus/pszichiáter, aki engem kezelt, és tudta, hogy érzékeny vagyok erre a témára, mindennek ellenére azt mondta, hogy nagyapám "látszólag félcigány ember". Erre mondtam neki, hogy "Hölgyem, maga téved, hiszen nagyapám semmiképp sem roma, elvégre én jobban ismerem önnél." Erre ő ellenkezett, és mondta: "De, biztos, hogy az." ... És ilyesféle vitával telt el egy perc is, miután engedett a szakember, és így fogalmazott: "Amennyiben nem is cigány, az esetben is biztosan valami ázsiai származék."

Egy másik tanítványa, aki már legalább 72-3 éves, és egy biztosítási cég vezetője volt, szintén furcsa dolgokat állított nagyapámról, illetve rólam: "Meglepő, hogy te az unokája vagy, mert nagyon nem hasonlítasz rá, hiszen ő egy barna karakterű ember."

A harmadik, hasonló véleményen lévő tanítvány pedig csak bólogatott, amikor az előző néni mondandóját hallgatta (ő is jelen volt akkor).

+ Nagypapám kapott még nagyon régen egy Budapesten élő tanítványától (?) olyan festményeket ajándékba, amelyek egyikén bandába verődött cigányok szerepelnek.

Tudom, hogy nem a vér szerinti származás számít, hanem az, hogy lelkileg kiknek gondoljuk magunkat, de ettől függetlenül, valahogy zavar, ha olyat állítanak mások, ami nem igaz, érintsen az bármilyen témakört. Tehát itt az igazság megcsúfolása a vérlázító.

Egyébként: majdnem az összes családtagom diplomás, és senki sem néz ki romának közülünk (nem is az). Mi sem gondoltunk mást a papámról, soha, csak azt, hogy egy jólelkű, rendkívül okos/művelt és intelligens, magyar ember.

Sőt, vissza tudjuk vezetni a családfánkat legalább az 1700-as évekig, és mindenki magyar, illetve néhányan szlovák származású magyarok (tótok), de nem az említett nagyapám ágán, hanem az ő feleségén, a nagymamámén.