Nagyszülők látogatása,mindig?

Hát ne haragudj, én se értek egyet azzal, hogy valaki a friss szülők nyakára járjon, de ha az terhet jelent, hogy a saját szüleitek megnézhessék az unokájukat fél órában, ha ennyi örömöt sajnáltok tőlük, ha ennyire nem érzitek, hogy megosztanátok velük a gyermeketek érkezésének csodáját, az tényleg sz*r kapcsolat.

Szeretetlen, felületes. A szüleitekről van szó, nem a hatodik unokatestvérről.

"Regen 6 hétig nem illett latogatóba menni"

A távoli rokonoknak. De az anyuka, lánytestvér jelenléte alap volt a gyermekágyas időszakban segítségként. Amit nem kell ma tartani, nem kell odaköltözni, de még mindig ott tartunk, hogy bmeg, annyit nem lehet a nagyszülőknek, hogy csak megnézzék legalább az unokájukat..????

"Anyukám minden nap jön"

Ha kifejezett kérésem ellenére jönne, be sem engedném.

Sosem értem felnőtt emberek hogyan tudnak ennyire gyerekszerepben ragadni.

18, ha azt gondolod, hogy bármikor a nyakára járhatsz kérés nélkül valakinek, csak mert rokon vagy, ugyanúgy elküldenélek a halál fszára.

Vannak pofálan emberek...hihetetlen.

Úgy érzem, nincs életünk, elegem van." Ha eleged van, akkor mért nem mondod, hogy "ELÉG!"? Ezek a te saját érzéseid! Nem mások döntik el, hogy te mit érezz! Neked sok, tehát sok! A saját érzéseidet nem túlreagálod. (Egyébként 10-ből 9 ugyanezt érezné, lásd az itteni zöld és piros válaszok arányát.) Közölni kell a szülőkkel feketén-fehéren, hogy mik a szabályaitok. Mondjuk heti 1-2 rövid látogatás az anyukád részéről és kétheti találkozás az apai nagyszülőkkel azon a helyszínen, ahol neked kényelmesebb. És ne zavarjon, ha megsértődnek, mert rólatok van szó, nem róluk. Normál esetben ettől nem vész el a szeretetük, ha meg érzelmi zsarolással kifejezik, hogy elvész, akkor az soha nem is volt, ergo nem kár érte. Amit csinálnak, az neveletlen, empátiátlan tapintatlanság. Most nekik kell alkalmazkodniuk hozzátok, nem fordítva.

A férjeddel való kommunikáció is nagyon fontos, az baj, ha úgy érzed, kezded elveszíteni. Tisztázni kell az igényeiteket, de tudjál róla, hogy az újdonsült apaszerep őt is megviseli, hiszen családapává vált az eddigi felelőtlen függetlenségből, és a gyerek is sír, ami nyilván egy zavaró új hang, meg fél is, hogy nem tud vele bánni. A gyerek előtt felhőtlen volt a viszonyotok?