Miért lett normális az, hogy a nagyszülők tojnak a gyerekre, nem érdekli őket?
Az én alapvetésem az, hogy ha az ember szereti a gyermekét (mert minek vállalta volna, ha nem ezért), akkor a gyermeke gyerekét is szeretni fogja, de minimum kíváncsi lesz rá, ha más nem, legalább a gyereke kedvéért.
Itt meg nagyon sok kérdésben olvasom, hogy a nagyszülők el se mennek megnézni az újszülött unokát, elvárják, hogy mindig a szülő vigye, nem érdeklődnek, nem akarnak rá soha vigyázni, még annyira sem, hogy a szülő esetleg el tudjon menni pl. fogorvoshoz (nyilván megoldható dolgok ezek másképp, de jólesne az embernek a segítség), nem igazán érdekli őket, hogy van unokájuk.
És itt a GYK-n meg cikkek alatt ilyeneket íroshatnak, hogy nem a nagyszülőknek vállaltak gyereket, nem az unoka kell legyen a világ közepe, nem kell, hogy egy nagyszülőt érdekeljen az unokája, mert biztos megvan a saját élete... Hát basszus, komolyan vannak, akik szerint ez a szeretetlen, közömbös hozzáállás a normális?
Természetesen nem azokról az esetekről beszélek, mikor a szülők ki akarják használni a nagyszülőket, és folyton lepasszolni vagy ilyesmi, tehát ezt felesleges idekeverni. Azt nem értem, hogy jutottunk oda, hogy sokak szerint normális, hogy egy nagyszülőt annyira nem érdekel a saját unokája (ismétlem, az elvileg szeretett gyermekének a gyereke), hogy néhanapján esetleg magától meglátogassa vagy foglalkozzon vele kicsit?
18, azt kérded, mi jogon kérünk számon.
Személyesen téged sehogy.
De én pl saját anyámat igen. Semmit nem lehet tőle kérni, mert fáradt mert itt faj ott fáj.
A heti három nordic walking óra nem fáj.
És ezzel nem is volna baj, mondja meg, hogy ehhez több kedvem van mint vigyázni az unokára. És ne össze meg minden nap nagy szavakkal a szokásos Imádom az unokákat posztot a facebookján.
Meg a másik, ő is mindig ezzel jön hogy neki se segített senki. Hàz, ezen a ponton kicsit szelektív a memória. Mindig a mamánál voltunk.
22 bízom benne hogy szép öregkort megélsz egészségben.
Abban is bízom hogy a gyereked-gyerekeid ugyan ílyen szépen bánnak majd veled és a szemrehányásokat követelőzéseket soha ne hadják abba.Majd akkor talán elgondolkozol kicsit magadba nézel.
Senkinek egyébként nincs joga felnött emberként elszámoltatni semmijen téren a szüleit.
Anyám jutott eszembe, mikor megszülte a húgomat. 14 évvel fiatalabb. Ugye rám már nem kellett vigyázni, meg hozni-vinni, de húgomat kellett. Anyám rendesen elvárta mindenkitől, hogy vigyázzba álljon a gyerek miatt. A saját anyját szidta folyton, mert ő megmondta, hogy ő nem hozza-viszi oviba, meg nem lehet nála minden nap, amíg anyám haza nem jön a munkából, mert az már nagyon sok neki.
Engem is ugráltatott anyám, rengeteget csicskáztatott húgom körül, most vagyok 30, azóta sem akarok gyereket, mert nagyrészt azt láttam, hogy csak a nyűg van velük.
Egyszer volt egy heves családi vita, ahol megmondták anyámnak, hogy amikor úgy döntött, hogy megszüli ezt a gyereket, senki mást nem kérdezett meg, úgyhogy most se akarja beosztani mások idejét. Ő teljesen felháborodott, mindenkinek megmondta, hogy ha ezentúl segítség kell, rá ne számítsanak. Megmondta ezt a saját anyjának is. Én ezen azóta nem tudom túltenni magam, mivel az ő anyja normálisan felnevelte őt, házat kapott, segített neki az építkezésben stb-stb. Szerintem megtett mindent, mint szülő.
No, ez csak ilyen érdekesség volt, gondolkodjon el rajta, aki értetlenkedik.
A nagyszülő már felnevelt egy vagy több gyereket. Jár neki a nyugalom. (Már ha egyáltalán megoldható, és nem pedig melóznia kell a nagyszülőnek is reggeltől estig.)
+ sokszor azt látom hogy a fiatalok részéről is (szerintem abszolút jogos) igény hogy nyugit akarnak, nem pedig az újszülött mellett ott tobzódó anyósokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!