Miért lett normális az, hogy a nagyszülők tojnak a gyerekre, nem érdekli őket?

En nem gondolom normalisnak, az lenne az optimalis, ha mindenki szeretne mindenkit, de a vilag nem igy mukodik.

Vannak olyan emberek, akik nem “igazi” szulok es nagyszulok, nem valo nekik ez a szerep, sajnos ez van.

Nem kell erolkodni gorcsosen, ha valami nem megy, akkor nem megy.

Sokan vallalnak meggondolatlanul gyereket egyebkent, orulj neki, hogy te ilyennel meg nem talalkoztal, de attol meg letezik.

Elöször is igen sok esetben a szülök nem akarják, hogy menjen a nagyszülö, amíg a baba kicsi, ezért utána már nem is erölködnek.

Másodszor rengetegszer a szülök mindenféle szabályokat akarnak a nagyszülökre kényszeríteni, mindenbe beleszólnak, amit a nagyszülök csinálnak, ez idö múlva elmegy a kedvük a gyerekkel foglalkozni.

HArmadszor, ha a nagyszülök menni akarnak a gyereket megnézni, akkor a szülöknek más programja van, nem érnek rá, vagy fél órát adnak nekik unokázásra, ami megintcsak nem túl motiváló.

Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a mai nagyszülök többsége még teljes munkaidöben dolgozik, esténként, hétköznap fáradt, hét végén meg az elmaradt otthoni munkákat végzik, meg kipihenik a heti munkát.

Ez a te alapvetésed, az élet meg sokszínű!

Eleve attól, hogy valakik rokonok nem kötelező egymást szeretni. Nagyszülő/szülő relációban is rengeteg variáció lehet, szeretet/idő/távolság stb. relációjában, hogy valaki nem igényli még a kapcsolattartást sem kötelező ünnepeken, nemhogy részt kívánna venni a másik életében.

Itt a gyk-n aránytalanul felül vannak reprezentálva a torzult gondolkodású és torzult családban felnőtt emberek.

Az, hogy itt gyakran olvasol ilyeneket, nem jelenti azt, hogy ez a nagy magyar átlag. Nekem a szüleim mindkét gyerekem születését a kórházban várták végig, és könnyes volt a szemük az örömtől, amikor kivittem hozzájuk.

És azóta is öröm nekik, ha egy fél napot a gyerekekkel lehetnek.

És előtte a tesóm 3 gyerekével is ugyanígy voltak.

Az én rokonságomban senki nincs, aki így lenne az unokájával, mint ezekben a gyk-s történetekben.

Nekem is tanulságos látni, hogy nem mindenkinek olyan természetes a családon belüli szeretet és összetartás, mint nekünk.

6, nagyon igazad van.

Itt rengeteg a gyerekgyűlölő keserű férfi és nő, akiknek természetes az is, hogy mit képzeld az anyuka, hogy majd az ő kölyketől hasra esik a világ.

Pedig igenis, nekem is az a véleményem, hogy egy család életében az új élet születése a legfontosabb dolog, ennél nagyobb esemény nem történhet.

"ha az ember szereti a gyermekét (mert minek vállalta volna, ha nem ezért)"

Még manapság is rengeteg ember van, aki nem gondolkozik el egy percre sem, hogy tényleg, igazán akar-e gyereket. Csak vállal, mert az a következő lépés. Na akkor képzeld el ezt abban a korban, amikor a nagyik szültek. A társadalom egy része ma is megveti azt, aki nem akar gyereket, akkor ez hatványozottan igaz volt.