Mit csináljak ha fél a kisfiam a dédnagyanyjától?

Jó oké, te kedveled. De mi a ráknak kell a gyerekre erőltetni?

Én nem engedném, hogy macerálja a gyereket.

"A dédi egy ilyesztő dolog. Bár írtad, hogy fitt, de biztos, hogy nem fiatal. Gyerekként én is ijesztőnek tartottam az idős emberket, ráadásul mintha nem is igazán tudták volna, hogy mit kezdjenek. Eleve nem olyan finom a tapintása, mint a szülőké, nagyszülőké. Kicsit fáj. Hideg, valahogy hidegebb a bőrük, furcsán beszélnek. Fura a szaguk. Sokan csontosak. Nem tudom, hogy mondjam, de az idősek kezén valahogy kevesebb a hús, és ettől még kellemetlenebb az érintésük."

Mindenki behaluzik természetfeletti képességeket. Ennyiről van szó. Én is féltem kicsinek az aszott öregektől.

A lányaim 3 éves korukig (a szüleimet kivéve - velük együtt élünk) minden családtaggal (anyóssal, dédivel, a testvéreinkkel, sógorral, sógornővel, az unokatesókkal stb.) tartózkodóan viselkedtek. Minden alkalommal órák kellettek, hogy némileg feloldódjanak, pedig mindenki imádta őket az első pillanattól. Soha senki nem volt erőszakos (bár minden trükköt bevettettek egy-egy mosolyért vagy egy kis ölelésért.)

Azóta már 7,5 és 5 évesek és az azóta sajnos elhunyt anyóst kivéve mindenkit imádnak a lányok. Mindenkinél szívesen töltenek el akár napokat is nélkülünk.

Én 1 évesen az egyik nagypapámtól ordítottam (anyu már szégyellte magát), de később imádtam a papát és ő is engem.

Nem kell ezen aggódni és túlgondolni sem kell.

#47

Biztos csodásan nézel ki.

sokat simogasd, oleld meg a dednagyamamat, lassa, hogy te szereted ot

elobb utobb neki is megjon a batorsaga