Mit csináljak ha fél a kisfiam a dédnagyanyjától?

1. "dédi erre annyit mondott : Már csak azért is...." Ez rossz jel, lehet ott más baj is. Na, fel kell világosítani az öregasszonyt, hogy ilyent még véletlenül sem.

2. Gyakrabban jön. Ennek van értelme, mert ha a gyerek nem látja, akkor esély sincs a megszokásra.

3. Pozitív megerősítés. Ha átjön a dédi, akkor előbb a gyerek apja köszöntse, ölelje meg (és eközben a gyerek az anyja kezében van), aztán a gyerek anyja köszöntse (ekkor a gyerek az apja kezében van), aztán a gyerek vissza az anyja kezébe. Ezután játék, ahol mondjuk a gyereknek labdát kell gurítani. A dédi is gurítsa a gyereknek. Ha azt a gyerek nem fogja meg, akkor az anya gurítsa vissza a labdát a a gyereknek, a gyerek az anyjának, az anya a dédinek. Aztán egyszer a dédi véletlenül a gyereknek, hátha akkor már meg meri fogni. Ekkor is valszeg az anyjának gurítja, de talán előbb-utóbb a dédinek.

Ilyesmikkel érdemes próbálkozni. De amíg a gyerek nem mutat érdeklődést, addig a testi kontaktust kerülném.

A dédi egy ilyesztő dolog. Bár írtad, hogy fitt, de biztos, hogy nem fiatal. Gyerekként én is ijesztőnek tartottam az idős emberket, ráadásul mintha nem is igazán tudták volna, hogy mit kezdjenek. Eleve nem olyan finom a tapintása, mint a szülőké, nagyszülőké. Kicsit fáj. Hideg, valahogy hidegebb a bőrük, furcsán beszélnek. Fura a szaguk. Sokan csontosak. Nem tudom, hogy mondjam, de az idősek kezén valahogy kevesebb a hús, és ettől még kellemetlenebb az érintésük.

Nehéz ügy, mert a dédik általában öregek, az oregek pedig ezt nem értik meg. Ha lenne olyan helyzet, ahol a dédi segít neki, vagy a dédi az biztonságot, akkor átbillenethetne valami, és a fenti ijesztő dolgokat elnyomná, de ahhoz inkább 3-4 éves kor kell szerintem.

Egyébként meg kell érteni a dédit is, gondolom szereti a gyereket örül neki, szóval óvatosan kell rávenni, hogy hagyjon időt a gyereknek, és ő is viszonozni fogja. 13 hónaposan még nagyon kicsi..